Lágy szellő hallgatag;
Simítja arcomat.
Dühöm, ha rám szakad;
Orkánná válik az!
Halk szavad elcsitít;
Nem lázad már a kín.
Szép szemed elmerít;
Ringatva andalít…
Csöndes most itt a táj.
Szívemre rátalál;
Ezüstös este vár;
Takarj be félhomály…
Te itt vagy énnekem.
Rád hajlik énekem.
Ringass el kedvesem;
Maradj mindig velem!
6 hozzászólás
Csendes csodaszép ringatódat jó volt olvasni!
gratulálok
Szia Braunel!
Kedveset írtál, jó volt olvasni!
Szeretettel: Falevél
Kedves az elringató versed.
Szeretettel: Kata
András!
Falevél!
Kata!
Köszönöm…
Örülök, hogy tetszett:)
Barátsággal: Barna.
Azt hiszem, álomba tudnék szenderülni, ha valaki eldalolná ezt nekem 🙂
Hanga
Köszönöm szépen Hanga…
Örülök hogy itt jártál.
Üdv. Barna.