SAJNOS ma már soknak ez is történet
AZt ír ma mindenki, amit csak akar,
IRhat jót, vagy ha tetszik akkor rosszat,
ODA úgy sem figyel, már régen senki
LO itt már minden, s nagyon sok a kacat.
MA már mindenkiből lehet egy költő
MÁR nem is kell neki írni tudnia,
NEM is érdekel senkit, hogy mit költ ő
MŰveit magának kell olvasnia.
VÉget ért már a klasszikus művészet
SZETtel eldobtunk mi ma már sok mindent.
MERT az új idők törtek a korunkra
HIÁNYzik az, ha ez élet megbillent.
ZAgyva sorokat írnak össze-vissza
NAK-nek rímeket egymással keverik,
AHhoz, hogy ők valamit csak leírnak
HOZzászólásukkal, le is teperik.
Aki a nevét, írja le a lapra
MŰvéböl sohasem lesz egy költemény,
VÉgül azt a múlt megmutatta, mint a
SZEKrény fiókban, a sok ponyva regény.
Talán egy szép nap, minden megváltozik
Óbecsei voltam, és az is maradok
Nem álltam soha, ott az első sorban
Idegen leszek, ha itt is ragadok.
Egy ?ismeretlen szerző? mondása
versbe foglalva minden sor első nagy betűivel:
?Sajnos az irodalom ma már nem művészet,
mert hiányzanak ahhoz a művészek.?
Mucsi Antal-Tóni