I.
A felek egy zug meghitt sötétjében
kimérten bábukat húznak. A tábla
rideg világában egymást váltva,
akár hajnalig küzd fehér és ében.
Bezárt formák mágikus rendje, ahogy
szökken ló, áll a homéroszi bástya,
futó szalad, csak király marad hátra,
a vezér fegyverben, s ferdén üt gyalog.
A játékosok tovább állnak végre,
hogy az idő emlékük feleméssze,
s a rítus folytatódik bizonyára.
A csatatűz még napkeleten lobbant,
s azóta ég e földi teátrumban,
és sok helyen örökké tart a játszma.
II.
Hitvány király, bősz vezér, az oly ferde
futó, zord bástya, s a dörzsölt parasztja,
így hágnak setét és fehér utakra
ezer küzdelmet, harcokat keresve.
Nem tudják, hogy sorsuk játszi kéz szabta,
hogy minden útjuk, léptük talmi volt csak,
csupán engedtek a vasszigornak,
és egyiknek sincs saját akaratja.
Rab az mind (bölcs Omár így szólt), ki játszik,
a börtönük is tábla, csak egy másik,
hol napvilág fekete éjbe vált át.
A figuráját Isten húzza éppen.
Mily túlvilági Isten tartja kézben
az álmát, időt, port és elmúlását?
s az eredeti
Jorge Luis Borges:
AJEDREZ
I
En su grave rincón, los jugadores
rigen las lentas piezas. El tablero
los demora hasta el alba en su severo
ámbito en que se odian dos colores.
Adentro irradian mágicos rigores
las formas: torre homérica, ligero
caballo, armada reina, rey postrero,
oblicuo alfil y peones agresores.
Cuando los jugadores se hayan ido,
cuando el tiempo los haya consumido,
ciertamente no habrá cesado el rito.
En el Oriente se encendió esta guerra
cuyo anfiteatro es hoy toda la tierra.
Como el otro, este juego es infinito.
II
Tenue rey, sesgo alfil, encarnizada
reina, torre directa y peón ladino
sobre lo negro y blanco del camino
buscan y libran su batalla armada.
No saben que la mano señalada
del jugador gobierna su destino,
no saben que un rigor adamantino
sujeta su albedrío y su jornada.
También el jugador es prisionero
(la sentencia es de Omar) de otro tablero
de negras noches y blancos días.
Dios mueve al jugador, y éste, la pieza.
¿Qué Dios detrás de Dios la trama empieza
de polvo y tiempo y sueño y agonías?
3 hozzászólás
Nem a ritmus követését hiányolom (úgysem tudom spanyol kiejtési szabályoknak megfelelően felolvasni) a fordításból, mint önálló műből hiányzik a muzikalitás, a játékosság (szerintem).
a muzikalitás?
nem tudom, hogy a majdnem koherens jambikus soroknál lehet-e valami muzikálisabb.
Remek ez a két szonett, elismerésem:)
Üdv: Klári