Haldokló szívem porba hull,
elsorvad, mint őszidőn a virág,
ha ráköszönt szomorú elmúlás.
Vörhenyes sebhelyeket hagy,
jégvirágok hada maga mögött,
ha beköszönt a zord téli világ.
S tépázott lelkemben egyre sír,
jajong egy régi gyermek éneke,
mely egyre csak magához hív.
Hol a régi csend, s a régi tűz,
mely dorombolta az élet dalát,
fény országot ígért egy életen át.
Elveszett álmok közt bolyong,
keresgél egy szellem gyermek,
s a homokóra soha meg nem áll.
Talán tévedésből születtem meg,
tévelygek földön, kuszaságban,
úgy érzem, baj van a világgal.
10 hozzászólás
Kedves Zuzmara!
Szomorú vers, mélyről fakadó gondolatok szövik át.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Örömemre szolgál, hogy olvastál! Megtiszteltél…
Szeretettel láttalak: Tünde
Drága Tünde!
A világgal mindig is baj volt, A versed viszont nagyon szomorú, ám ezt a rossz hangulatot mesterien írtad le versedben. Kívánok vidámabb napokat!
Szeretettel-panka
Drága Pankám!
Valóban szomorú gondolatok…
Tudod, ha kiírom magamból ami bánt, valamivel könnyebb lesz…
Szeretettel ölellek: Tünde
Jó, hogy megszülettél Tündi, aztán tesszük a dolgonkat, ebben a nehéz világban, és csörtetünk előre, mert sajnos a túléléshez azt kell tennünk.
Marietta
Drága Marietta!
Köszönöm, hogy olvastál!
Tudod, nálam a csörtetéssel gond van. Inkább félrehúzódom és figyelek, így sok mindent láthatok, viszont engem nem-igen látnak… Gyűjtöm az infókat, melyek gondolatokká érnek és végül leírom őket.
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Szépen összeállított verseden valóban végig fut a szomorúság. Sok-sok igazságot tartalmaz. Engem nagyon megfogtak a 4. szakaszban leírt emlékeid: "Hol a régi csend, s a régi tűz, mely dorombolta az élet dalát, fény országot ígért egy életen át." S nagyon eltaláltad versed utolsó sorát, mert nagyon jól érzed te is – azt hiszem – sokunkkal együtt: baj van a világgal…
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Jól estek szavaid…
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Nagyon szomorú vers.
Ha tehetném felvidítanálak.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Valóban szomorú és nem ok nélkül az…
Már fel is vidítottál szavaiddal! 🙂
Szeretettel láttalak: Tünde