Septembermorgen
Im Nebel ruhet noch die Welt,
Noch träumen Wald und Wiesen:
Bald siehst du, wenn der Schleier fällt,
Den blauen Himmel unverstellt,
Herbstkräftig die gedämpfte Welt
In warmem Golde fließen.
Eduard Mörike (1804-1875)
Szeptember reggel
Ködben pihen még a világ,
Erdő-mező álmodik:
Lásd a fátyol lehullását,
Majd a kék ég ragyogását,
Ősz homályban borult világ
Szín arannyá változik.
Muci Tóni
4 hozzászólás
Tónikám nagyon jó a Tied is, gratulálok!
Kedves Írén!
Szavaid mint balzsam hatot e meghurcolt énemre, és segit e kegyetlen időt a műtétig megröviditeni. A szemei nélkül egy író, és olvasni szerető ember, egy NULLA. Semmi sem ér semmit, mert minden megeröltetés, csak cudar fejfájást okoz. Be is fejezem
Köszönöm, hogy elolvastad, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Említettem korábban, hogy németül sajnos nem beszélek, így az eredeti verset nem értem, viszont a magyar, az gyönyörű… Nagyon szeretem a harmóniát, amit felfedeztem benne, és azt is, hogy az ősz szépsége is ott rejlik a sorok mögött annak ellenére, hogy ez az évszak egy kicsit az elmúlást jelképezi… ami lehet akár egy új kezdet is…
Szeretettel: barackvirág
Ui: remélem, rendben van már a szemed, és jobban vagy!
Kedves Monika!
Sajnos még mindig vakoskodok, sőt sokkal jobban mint azelőtt, mindkét szememet műteni kell, a bal szememet Oktober 19-én, a jobb szememet November 14-én. Így most szorgalmassan fordítgatok, ahok kevesebbet kell írni, és sokat gondolkodni, azt pedig tudok csukott szemekkel is. A forditásimnál a vélemények különbözők, mint ahogy az elmaradt hozzászólások is tükrözik,
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni