Csak gondolkodom sorsokon
Rokkant ember ül magában,
sötét, bezárt, szűk szobában.
Vajon miért büntetik?
amiről ő mitsem tehet!
Éheztetik, fáj a gyomra,
meddig tartják ott, ki tudja?
Szabadságát ki hozza?
Zártságát titokba’ tartva
rideg szobába bezárták,
’hol nagyon érzi árvaságát.
Gyomra korog, szeme könnyes,
nem evett, most nagyon éhes.
Jóemberek társasága
kellene vigyázzon rája.
Megbüntetik szívtelenül,
amíg szobájában bent ül.
Ki tehetne az ellen,
(hogy) született betegen?
Ki gondoskodik most róla,
mint kiskorában anyuka!
Édesanyja sem vigyázza,
nincs ereje gondozásra.
Otthon könnyei hullanak
fájdalmai el nem múlnak.
De eljő az a pillanat,
fia innen szabadulhat.
a Jóisten majd rátekint
úgy vigyázna rá megint,
mint kisgyermekkorában,
mamája meleg szobájában.’
Gondozóit Isten ostora
rút vétkeikért megtorolja,
szenvedésért elégtétel jár!
Zárkában azok ülnek már,
akik vele rosszat tettek.
Bűnbánatra lesz idejük,
bűneikért megbűnhődnek,
hogy el ne feledjék sosem:
a Jóisten nem bottal ver!
17 hozzászólás
Kedves Kata!
Mély érzésű ember vagy, együtt érzel az elesettekkel, és hiszel benne, hogy egyszer jobbra fordul majd az éltük, Isten segít rajtuk.
Úgy gondolom, hogy a társadalomnak is többet kellene tenni értük. A címen változtatnék talán, mert a "sérült" szót ma már a fogyatékos szinonimájaként használjuk, talán elesett, vagy szerencsétlen stb, de ez csak ötlet… 🙂
Bár verstanilag,lehetne rajta javítani (a 3.vsz-ban borul a rímképlet, majd visszatérsz az a-a-b-b-hez, de azt gondolom, ennél a versnél most nem ez a lényeg.
Jó, hogy írtál róla, mert a probléma az utcán hever.
-szeretettel: Évi
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy részletesen kifejtetted véleményed. Kitérek mindegyikre. Jól gondolod, s én is tudom, hogy a sérült szót fogyatékosokra használják. Pontosan róluk szól a történet, ezért a címet nem javítom.
Annál szomorúbb, hogy képesek a mai világban velük úgy bánnai, mint a középkorban…
Tudom, vannk hibái a versemnek. Csak leültem, megírtam és föltettem. Máskor szoktam "érlelni" s javítgatni. Ennek is azt a sorsot szántam, de nem vártam vele, föltettem, nehogy meggondoljam magam, később javítani fogom.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon meghatott a versed, már csak azért is, mert igen aktuális problémát feszegetsz. Ahogyan a hajléktalanok, ugyanúgy a fogyatékkal élők is kirekesztettek lettek a mai társadalom átalakulásában.
A fogyatékkal élő gyerekek oktatása is háttérbe szorul. A segíteni akarás sok jóindulatú emberben benne van, csak sajnos egyenként nem sokat tehetünk, ehhez társadalmi összefogás kellene, amire manapság nem sok esélyt látunk.
Jó, hogy írtál erről, jó lenne, ha sok emberben ébresztene empátiát.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Jó érzést kelt bennem, hogy hasonlóan érzel az elesettek iránt. Elitélndőnek tartom, hogy illetékes felügyeleti szervek nem figyelnek fel ezekre a megengedhetetlen történésekre. Úgy bánnak velük, ahogyan még az állatokkal sem volna szabad, hiszen sokukban annyi szeretet lenne. Nem tudom, az oktatásuk mostanában hogyan folyik, szerintem kisebb településeken sehogy, Budapesten van, arról tudok, de az csekélység a szükségeshez képest. Az pedig nagy hiba, hogy a legilletékesebbek is ilyen tekintetben közömbösek az ilyen emberekkel szemben.
Közönöm, hogy kifejtetted véleményed.
Szeretettel: Kata
Fájdalmasan szép verset írtál. Igen vannak ilyen sorsok és sokszor az ember tehetetlen. Én is járok minden héten fogyatékkal élőket látogatni egy óra van engedélyezve meghatározott napon és keretek között. Ki tudja miért van így?! Annyi szeretetet kapok és adok, hogy az ember lelke repülni tudni olyankor. Az Isten keze mindenkit elér, felelni fognak tettükért, ha máshol nem hát előtte. Kedves Tőled, hogy megírtad! Gratulálok. Éva
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy kétszer is megkerestél. A korábbihoz válaszom: Igazad van, hogy ilyen sorsokkal szemben tehetetlenek vagyunk, hiszen a felsőbb szervek mindezt nem érzékelik. Panaszokat is az intézmények szájíze szerint vizsgálják és érzékelik. Nem járnak utána, milyen rombolást végeznek hasonló tettek, családokat tehetnek tönkre. De ezt a munkát is úgy intézik, mint mást, lélektelenül… Bürkraták módjára.
Utóbbira: Nagyon igazad van. Jó lenne minél több helyen beszélni a hasonló ügyekről. Itt emberekről, érző lényekről van szó, nem tárgyakról. Hiába, ezekre a helyekre csak igazán érző emberket volna szabad felvenni, nem akárkit, aki nem vállalja el az ezzel járó nehézségeket is.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Bizony, hogy nem bottal ver, de én hiszem azt, hogy egyszer mindenkinek kiegyenlítődik a számlája.
Meghatódottan olvastam a soraidat. Olyan témáról írtál, ami senkit sem hagyhat hidegen. Fontos, hogy legyenek olyan emberek, akik felhívják a figyelmet társadalmi, magatartási, erkölcsi problémákra. Örülök, hogy Te ezek közé tartozol.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Nem vgyok kőszívű senki iránt, csak éppen nem tudom megérteni azokat, akik az ilyen helyen folyó munkához nem tudnak adni némi mosolyt és szeretet azoknak, akik sehonnan se kapnak még megértést sem… S nem gondolnak arra: mi lenne, ha ők kerülnének abba a helyzetbe, az ő rokonuk vagy gyermekük kerülne szívtelen robot-emberek közelébe, s ott kellene nekik élni sivár környezetben…
Egsz életemben mindig a gyengébbeket, elesetteket, az arra rászorulókat védtem és velük éreztem. Nekem eszembe jut, mi lenne, ha én lennék a helyükben?
Azt már tapasztaltam a környezetemben, hogy aki mások ellen vét, aki visszél előnyös helyzetével, előbb-utóbb utoléri a sorsa. S azt igazságosnak tartom.
Köszönöm megértő szavidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon megható a versed.És sajnos igaz hogy kirekesztik az elesetteket sérülteket az egészséges emberek mert mások mint ők.Jobban oda kéne rájuk figyelni és sok szeretetet kéne nekik adni.Azok akik elítélik a betegeket vagy a fogyatékkal élőket ki kéne próbálniuk milyen lehet úgy élni ahogy ők és rájönnének nagyon sok mindenre.Nekem tetszett a vers.És örülök hogy ilyen mély érzéső embertől olvashatok alkotásokat napról napra.
Szeretettel:Eszter
Kedves Eszti!
Köszönöm, hogy meglátogttál és meleg, szeretetteljes szavaidért külön is köszönet.
Sajnos igz, hogy az emberek egyre inkább elnéznek a sérült emberek vagy valami más mitt lemrdt emberek felett. Sajnos. Nem gondolnak arra, hogy nem ők tehetnek – legtöbbször arról, amiért ilyen sors jutott nekik.
Örólök, hogy itt jártál, legközelebb fökereslek.
Szeretettel: Kata
Egyre jobban előtérbe helyeződik, egyre látványosabb sajnos, az elesettség, a szívfájdító sorsok fókuszba kerülése. Segíteni mindenkin annyi, mint csepp a tengerben. Egy-egy eset kiemelkedik a többi közül, segítség címen, és ott van még ki tudja mennyi, ami kilátástalan. Sajnos!!!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Amit leírtam, az csak kis hányda annak, hogy mik folyhatnak ilyen helyen, ha lelkiismeretlen emberekre bízzák az elesett vagy magatehetetlen embereket. Sajnos, regénybe illő gondok, olyanok, hogy nem kerülne pénzbe, nem azon múlik, csupán a szeretetteljes, megértő gondoskodás hiányzik. De hogy miért vállalnak olyan helyen munkát azok, akik nem gondolják át, milyen feladatot vállnak.
Köszönöm hogy eljöttél és kifejtetted véleményedet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Amiről írsz, nem csak a "Sérült emberek" útravalója. Sok az éhező, fázó, munkanélküli ember világszerte. A "Jóemberek" sem azért nem jók, mert gonosz a lelkük ( vannak ilyenek is, nagy a Világ), hanem azért, mert szintén gúzsba kötötték. Sok, jó segítő szándék születik, mosoly, baráti kézfogás, hogy mennyire elég, s meddig…"Csak gondokodtam sorsok felett".
Szeretettel
Emese
Köszönöm, kedves Emese, hogy elmondtad véleményedet. Sajnos, úgy igaz, hogy "Sok az éhező, fázó, munkanélküli ember világszerte."
Nem tudom, hogy tudunk majd ebből kilábalni.
Szeretettel: Kata
Istenem és egyre több van belőlük…
Gratulálok szomorú soraidhoz, Judit
Köszönöm, Kedves Judit együttérzésedet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Szerintem ezt a versed, több helyen meg kellene jelentetni. Nem gondolkodtál még ezen?