Tudod, drágám, amikor éppen seveled,
akkor hátamra kapnám a fél ingatlant,
meg némi ingót – néhány könyvet, egy paplant –,
és persze, nem hagynám nálad a gyereket.
Aztán megérzem azt a csonka holnapot,
és kevés lesz az egész is, nemhogy a fél.
Éjjel lerúgnám a dunyhát, és… kellenél.
Légy velem, amikor senélküled vagyok.
6 hozzászólás
Aranyos 🙂 Tetszik!
Köszönöm 🙂
Egyszerű, szinte játékos modorban mennyi mélység! 🙂
Ismét remekeltél!
Üdv: Ria
Nagyon köszönöm, kedves Ria 🙂
És ehhez én még nem írtam?! Nahát! Pedig borzongatóan nagyszerű! Igaza van wryan-nek. Olyan hétköznapian szívszorító. A nyelvi lelemény meg a hab a tortán.
Mindig öröm téged olvasni, Neti!
Köszönöm az élményt!
Poppy
Angyal vagy, köszönöm :))