Dolgoz az ásó, épül a hantverem,
Gyűlik a földhalom itt körülöttem.
Mondd nekem új halott, mondd, mik a hírek!
Búcsúdon sírnak-e érted a szívek?
Hitted-e istened, mennybe kerülsz-e,
Vagy mély pokol vár tereád idele?
Vagy mese, s ráhagynak száz kukacokra,
Szétszednek tégedet hamvkupacokra?
Ajkadba váj horog, felteker orsó,
Ég veled, lakhelyed már a koporsó.
Szép volt-e életed? Hány ima szólít?
Láttál-e fényeket? Mondd meg, ki lódít?
Hallom, a gyászsereg erre közellik,
Könnyüket kendővel mind le-letörlik.
Úratya, kisfia s szentlélek néked,
Úgy legyen! Jó utat. Szunnyadj el végleg!
6 hozzászólás
ez ismerős jelentem.
(dani ráállt a dallamos versekre című rovatunkat olvashatják.) helyeshelyes. ennek még jobban tetszik a ritmusa mint az Elhervadtnak, Petőfi Szeptember végénje jut róla eszembe.
gratu
Igen, mert a süllyedő hajóról menekítettem ki.
"helyeshelyes" ezt a nagyapám szokta mondani az ebédre. 😀
Szegény Petőfi, reméljük, senki nem veszi zokon.
Köszönöm, köszönöm, hogy nem hagytad árván e művet.
Bármilyen szomorú az elmúlás, azonban Dani úgy írta meg, mint
már egy sokat élt versköltő.
Szeretettel gratulálok hozzá!
Kata
Köszönöm, hogy elolvastad és megosztottad véleményed.
Kedves.Dániel!
Mi ez a nagy csend?
Régen töltöttél fel írást, pefig ezt most jó volt olvasni. A versszerkezetbe nem megyek bele, de a mondandója remek, örök.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Valóban egy fiókosabb időszak volt sokáig. Nem akartam elárasztani az oldalt. Persze ez csak kifogás.
A szerkezet nálam előfordul, hogy csikorog, gyakrabban írok kötetlen formában.
Köszönöm, hogy te is a csendet megtörők sorát gyarapítottad itt.