sorokba zárva
a sarokba állított létezés
valami tévedés…
csak ez lehet…
különben mennék vagy jönnék még
vagy már nem lennék itt
de talán mégis segít
ha írni tanul a gondolat
és az érzelem
közönyt színlelve
lopakodik el…
oda
ahol már nem látják
a könnyet
vagy a mosolyt
így védett maradhat a lélek
és ha kérnek
akkor sem kell igent mondanom
mert a hideg szív hatalom
és nem kínoz majd a fájdalom
mert nem tudom mi az…
és ki az akiért érdemes
akinek kiáltani jó
ha keres…
hogy megtaláljon
mert várom
közönyök és fagyott szívek erdejében is
csak Őt
ha értem jött
akkor ismét éled a kín
a szenvedés
újra érzem a gyötrődést
és a boldog mosolyt…
mert csak így érdemes
de addig
sorokba zárva az idő
nincs élet és nincs halál
csak a várakozás
hogy rám talál…
4 hozzászólás
Miért nem írt még senki ehhez…? Nagyon nagyon nagyon jó vers. Nem ígérem, hogy érdemben is tudok hozzá szólni később esetleg, építő jellegűt már úgysem tudnék. Esetleg majd megpróbálhatom "kielemezni" hogy lásd, át tudtad-e adni nekem ezzel a verssel azt, amit akkor éreztél, amikor született. Most csak annyit, hogy hozzám mindenesetre elért ezzel a verssel valami szépséges, érdekes, kicsit izgalmas de valahol mégis ismerős. Örülök, hogy olvastam!
üdv
Zsázs
Szép napokat kívánok!
Szervusz Zöld Zsázsa!
A hozzászólásoknak örülök, de tudom, hogy mivel (különböző megfontolások miatt, de főleg az időhiány okán) én sem írok mások verseihez, én is ritkábban olvashatok az írásaim alatt hozzászólásokat.
Azt remélem, hogy ettől függetlenül olvassák azért a verseket.
Így persze különleges öröm, hogy ha valaki mégis megtisztel a szavaival. Ha lesz kedved, elemezni, szívesen veszem, de azt hiszem nehezebb elemezni, mint verset írni… 🙂
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Tetszik az a dacos közöny, ami egyes sorokból árad, hogy, amolyan védekezésképpen csakazértse érzek semmit, nem szeretek senkit, nem örülök semminek, nehogy csalódnom kelljen, de ott van mégis, hogy van valaki, akire érdemes várni, akinek érdemes tartogatni az érzelmeket, s ha eljön, nekiajándékozni mindent, amit senki más nem kaphatott meg soha korábban. Ilyesmi gondolatokat ad még sok más egyéb mellett ez a vers. Talán ha máskor olvasom, megint mást fogok tudni kiemelni.
üdv
Zsázs
Szép napokat kívánok!
Szervusz Zöld Zsázsa!
Igen. Tulajdonképpen jó meglátások.
De az a leginkább jóleső, hogy ha máskor mást talál benne az ember…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu