Szabadsághoz láncolva,
Forró jégben táncolva,
Elmúlik, mi nem is volt.
Életre születik a holt.
Fénytelen fény, napsötét,
„Semmi ágán” szakadék.
Káoszindán kapaszkodik, csendet kiáltva a lét.
Szürkeárnyalatú szivárvány,
Kőszívben lélek-zárvány,
Elmosódó én feszíti szét, maga szabta ketrecét…
1 hozzászólás
Érdekes ez a vers. Amolyan többször olvasandó.
A" Kőszívben lélek-zárvány" -hoz külön gratulálok!
Gyömbér