Sötétben bandukoltam a mélyben,
hol halkan koccant a fagy,
szívemben egyre nőt a bánat.
Üszkösödő romok közt éltem,
hol a pénz s halál az úr ma már.
Nem érdekelt ez a földi tartomány!
Mocsárban lábaltam sárban,
most fürkészve ormokon járok.
Rám kiált a visszhangzó fájdalom.
Ne feledd! Ne feledd! Úgy sincs irgalom!
Majd megállok, semmit nem várok.
4 hozzászólás
Szia!
Fájóan csengenek a sorok!
´most fürkészve ormokon járok´
…találjad meg ott az ´értéket-keket´!
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Szia!
Én már nagyon ritkán írok verseket. Amiket itt látsz 2004- 2006 között írtam.
Nem lemondónak szántam.Köszönöm, hogy olvastad.
Mária
Kedves Mária!
Lemondó, szomorú a versed.
Szép képek közé építetted fel a fájdalmad.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Oroszlán!
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Szeretettel: Mária