… És jött az este.
hűvös teste köré
mélykék brokátot
csavart, mire
előző éjjel
kedvtelésből fénylő
csillagokat varrt.
Karcsú nyakán
holdfényből
szőtt selyem,
lágy és rebbenő,
s mint leány,
kiből férfi láttán
születik a nő,
párduc módra
nyújtózott
a sóvár Hold előtt.
… És jött a hajnal,
hajában fénnyel,
vöröslő arannyal…
s az este a mohó
szemeket már
a tegnapban kereste.
6 hozzászólás
Szia, kedves Netelka,
szerintem egy nagyon szép művet hoztál ,
nekem a záróversszak a legszebb.
Gratulálok:Adrienn
Köszönöm, kedves Adrienn 🙂
Szia!
tetszik a gördülékenysége, és a gyönyörű képeid!!!
Köszönöm, virág 🙂
Szia Netelka!
Olyan kedvesen jeleníted meg az estét-éjszakát,
hogy szinte fényes nappal is ott érzi magát az ember.
Nagyon tetszik!!
Örülök, kedves zsike 🙂