Bágyadt napsugár pihen a tavalyi gyűrött leveleken. Erejét vesztve velem is szembe néz. Nem bántó a fénye. Langymelegen hozzám simul, karon fog. Egymásba kapaszkodva ballagunk. Zörög az avar. Sokszínű a levél még most januárban is. Hó helyett a sárosan tarka levélszőnyeg borítja a földet. Zöld levél, színes virágok, csak emlék mára.
Hosszabbodnak a nappalok, – a február leselkedik már az ablakon. Szürke szemében megbújik egy cseppnyi szomorúság.
Ilyenkor hamar jön az álom. Megjelenik minden évszak, – ősz – tél – tavasz- nyár … fekszem a dombtetőn, rám borul a hatalmas kék ég. Közelinek érzem. Felettem az ég alattam a föld, s közte vagyok én. Azt hiszem, ébren álmodom. Szép a tavasz, kellemes meleg a nyár, az ősz elvarázsol a színeivel, aztán a tél, a frissen esett fehér hó, takarója alatt várakozik megint a tavasz. Képzeletem koszorút fon az évszakokból. A koszorú kerek, mint a Nap, s kerékként forog, körbe – körbe. Nincs kezdete, nincs vége. A kör végtelen, mint maga az élet. Érvényét veszti a volt és a lesz. Csak a most van, ez számít. A pillanat varázsa kábulatba ejt, – hagyom magam, jó ez az érzés. Semmihez nem hasonlítható nyugalom lesz úrrá rajtam. Eggyé válok a mindenséggel. A végtelen idő részeként lebegek. Hagyom, hadd sodorjon, mint gyűrött levelet az őszi szél.
Behunyom a szemem, így mindent látok. Ami kint van, az van belül is. „Amint fent úgy lent”. Örök igazság. Jó ebben hinni, így élni, ezt az érzést magammal vinni, – vinni végig az utamon örökké, míg egyszer – csak magam leszek az út.
11 hozzászólás
Álmodban a természet körhintájára ültél,
Lehunyt szemed előtt forgott: tavasz,nyár,ősz,tél.
S te minden időszaknál kicsit megpihentél,
s minden évszakot egy csodaként szerettél.
Behunyt szemmel is érzed a meleg fényt,
mely belőled árad:ne is tagadd ezt a tényt.
S ha egyszer az út majd ily ékkővel lesz kirakva,
Akkor lelki szárnyalás vár a fáradt vándorokra.
Kedves Vali!
Nagyon szép képekkel díszítetted ezt a gyönyörű prózát.
Szeretettel:
Millali
Kedves Vali!
Az élet és a természet szeretete árad soraidból, ugyanakkor megjelenik az elmúlás is. Szép!
Szeretettel: Eszti
Kedves Vali!
Gyönyörű írás.
Olyan nyugalom és természet szeretet árad belőle, hogy az ember legszívesebben elnyúlna egy fotelben, becsukná a szemét, és ott utazna az évszakok között egy végtelen, vagy véges úton, teljes nyugalomban.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv: harcsa
Kedves Millali!
Igazán köszönöm, mi több csodálom hozzászólásodat szerény kis írásomhoz.Azt hiszem a legszebbet kaptam tőled.Azt írod a meleg fény belőlem árad.Nagyon szeretnék olyan lenni, de azt hiszem dolgozni kell mér rajta. Igyekszem!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Esztike!
Szerény kis sorok ezek a Te írásaidhoz képest. Én csak szeretek prózát írni, Te tudsz is.Köszönöm,hogy olvastad.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Harcsa!
Én köszönöm,hogy olvastad. Boldog vagyok,hogy pár nyugodt pillanatot szerezhettem írótársaimnak és az olvasóknak.
Szeretettel üdv:Vali
Drága Vali!
Mintha egy békés helyre utaztam volna képzeletben. Olyan nyugalmat árasztott a prózád, melyben szeretetre és harmóniára leltem. Jól esett itt időznöm.
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Köszönöm,hogy kicsit velem voltál.
Szeretettel.ölellek:Vali
Most minden hófehér lett, érintetlen tisztaságú. mint a lelked. Soraidból kiérződik. Nagyon szép.Köszönöm.
Szeretettel:Marietta
Szia Vali! 🙂
Nyugodt hangvételű számadásod igazságokat hordoz. Csodaszépen foglaltad össze a benned rejlő értékeket, a természeti képeken keresztül is áttetszően látható. A cím és a zárás valóban koszorúként zárja a mondanivalót. Szépséges, csendes, szelíd, belenyugvó és tanulságos.
Nagyon tetszik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
(Egy aprócska megjegyzés: a "hadd" szónál találtam egy gépelési hibát, lemaradt egy "d".)
Mariettám!
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel ölellek:Vali