semmitmondó szavak
tekerednek végig az életemen
minden fontos dolog már megtörtént velem
ami most zajlik túl van a létezés síkjain
valahol kint járok egy Galaxis spirál karjain
fekete lyukak köpik arcomba az ürességet
itt van az a hely ahol a Semmiből sötétség lett
energia-gomolyok gurulnak végig lassan
láthatatlan erővonalak mentén
erőterek kavarognak előttem
érzem…
pedig érteni szeretném
egymásba keverednek
anyagai a közeli tereknek
létrejön való és valótlan
nem tudom mi leszek – mi voltam
időtlen a változó idő
tereket zúz szét a dimenziótlan káosza
jelenbe fordul a perc
eloszlik a teremtés pátosza
anyaggá lesz az energia
görbül az egyenesen indult tér
ölelő-lágy ívet ír le
hajlik az útra kényszerített fény
ami mindezt mozgatja: az Ok
…örökre titok
2 hozzászólás
Hangulatos. És ijesztően szép! Van benne erő.
Gondolatébresztő!
Nem egyszerűen kiragad, egyenesen kitaszít a szürke hétköznapokból! Mint élénkvörös felkiáltójel feszül előttem – nem ennyi a világ (bár nem tudom, szeretném-e ennyivel többnek érezni;ha meg soha nem érthetem)…
Megmozgatott. Nagyon jó írás!
Gratulálok: Kuvik
Szép napokat kívánok!
Szervusz Kuvik!
Ha meg nem is érthetem, nem tudom megtenni, hogy nem éledjenek bennem kérdések, érzések…
Köszönöm.
Üdvözlettel: koma