leoldom a szalagot
neked csomagoltam
kibontogatom
igazán van időm
csomókat bogozni
önmagába forduló
körökkel játszani
a celluxot is lefejtem
tavaszi selyempapír
kellemesen zizeg
igazán van időm
kibontogatni örülni
gyermeki módon
az ablakból pont
rám süt a nap
neked csomagoltam
rejtettem magam
hogy eljátszódj velem
az ablak előtt jó helyen
a nap megölelget
azt hiszem
ő is örül nekem
1 hozzászólás
Tetszett belül, halkan, magányában daloló versed, sanna. (a szalag egy l, ezt alkalom adtán javítsd, ha egyetértesz 🙂 ) Belső béke volt a versben nekem, a fájdalom mellett, igazán jól esett olvasnom.
aLéb