Nem vallották őt magyarnak; osztrák nemes
sarjaként Bécsben fényben, s pompában született.
Létét meghatározta nemesség ősi jussa,
katona-hivatás volt tervezett életútja.
Ám császári hivatal gáncsolta el tervét;
besúgó rendszer törte félbe karrierjét.
Nyalka huszárként úri szalonokban mulat,
megszállottan keresve ekkor egy új utat.
Európai körutak nyitották fel szemét,
míg magyar birtokain nyalogatta sebét,
hogy mily különbség feszül a kis Viktória
elegáns földje, s magyar honunk állapota
között; hogy gazdaság gyökeres reformja
nélkül nincs magyar jövő, s haladás, kultúra
kerékbetört álom, reménytelen küzdés…
Árvízi hőst illet meg minden elismerés
ki hazafiság által nyert nemes életcélt:
szolgálni a nemzetet, és felemelkedést;
ha Isten dúsan áldott meg földi javakkal,
sírba nem viszed: oszd meg vagyonod másokkal,
hass, alkoss, gyarapíts! Sorsod legyen példa,
hogy’ lesz esendő ember a nemzet legjobbja!
Ezt a magasztos eszmét adta Wesselényi
a cél nélkül tengődő grófnak. És Széchenyi
első tanítójának is jár a köszönet:
Magyarrá hajlította e hatalmas szívet,
mely elejére állt elnyomott nemzetünknek,
s vagyonát, erejét átadta bús ügyünknek.
Lázadó szelleme Duna partján bolyong,
a legnagyobb magyar élt itt, és alkotott,
kinek Várhegy látképe nyűgözte le szemét,
ha szállása ablakán tekintett este szét.
Az ő nagyságát véli Lánchíd minden szeme,
s Akadémiánk fennkölt, nemes épülete;
ügybuzgalmát Dunánk hajózható medre,
az első gőzhajók pontos menetrendje,
számos könyve, írása, melyet mint bibliát
adogattak vidéken kézről-kezekre át,
hogy főt hajtott előtte legfőbb ellenfele,
s tisztelve a legnagyobb magyarnak nevezte.
S hány ügyet pártolt még! Hányról intézkedett!
Tűzzel vitázva mennyi sok jót cselekedett!
Pedig borongós kedve, s lelke démonai
is gyötörték; sújtották rettentő napjai.
Császári megtorlás csúnyán elbánt vele;
Döblingi házban kísért ma halott szelleme.
Büszke sas börtönben! Mert nem viselte el,
leszámolt egyszer e komor élettel…
A nagy folyam partján, hol locska hab csacsog
emléke él, s virul; s addig lángolni fog,
míg feledve hazát, nyelvet, és viadalt,
el nem feledjük őt, a legnagyobb magyart…
17 hozzászólás
Kedves Irénke!
Gratulálok, Judit
Kedves Judit, nagyon köszönöm!
Nem csodálom, hogy díjat nyertél vele. Méltó emléket állítottál neki. Remek összefoglalás.
Kedves szusi,
igazán örülök, hogy tetszett, köszönöm az elismerést.
Csodás sorok!
Külön gratula a díjhoz!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett.
Kedves Marietta,
mindig örülök, ha olvasol és írsz nekem. Köszönöm szépen!
Szia!
Gratulálok! Nagy vers. A legnagyobb Magyarról.
Szép napot:Marietta
Kedves Irén!
Ez a vers méltó helyet kaphatna bármelyik iskolai történelmi vagy irodalmi olvasókönyvben, mert Széchenyi személyisége és érdemei így sokkal jobban megragadnak bennünket, mint egy hosszú, kimerítő életrajz által.
Fontos felhívni a figyelmet kultúránk nagy alakjaira, és a műved által talán sok olyan személyhez is eljut Széchenyi munkássága, akik egyébként nem különösebben érdeklődnek a történelem iránt.
Minden dicséretet és elismerést megérdemel ez az alkotásod.
Gratulálok hozzá.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Nagyon örülök véleményednek, már ami az összefoglalást és tömörítést illeti. Tetszésednek és jókívánságodnak szintén.
Köszönöm szépen!
Szia Irén! 🙂
Épp jókor talált meg engem ez a vers, mert történelemből most ismerkedünk a reformkor nagy alakjaival. Ha nem bánod, beviszem órára, mert nagyon szépen összefoglaltad "a legnagyobb magyar" erősségeit és gyengeségeit is. Megérdemelted a díjat, gratulálok!
Örömmel olvastam, nagyszerű írás! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
boldog leszek, ha a száraz tananyagot kicsit színesítheti a versem. Vidd nyugodtan. Nagyon örülök véleményednek, és köszönöm kedves szavaidat!
Szeretettel Irén
Díjat nyertél vele?
Szerintem Széchenyi szelleme ennél többet érdemel. Csak a forma tartja…
Kedves gyogyo!
Sajnálom, hogy nem tetszett. Ha tudnád, hogy mennyi munkába került, míg utánanéztem az adatoknak, és összezsúfoltam egy elfogadható formába, többre értékelnéd. De az sajna nem látszik. :)))
Barátsággal Irén
Kedves Irén!
Engem elvittél egy csöppet vissza az iskolába, amikor még a Toldit olvastam. Hangulatában, hangzásában nagyon kellemes, mégis valóban méltató a versed. Nem könnyű egy életutat, röviden belefoglalni, néhány verszakba. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacska,
köszönöm, hogy olvastad és értékelted. Azt is, hogy igen sok idő és munka fekszik benne…Lehet, hogy ezt értékelték mások is, nem tudom. Minden esetre nívódíjat kaptam érte…
Kedves Irén!
Én csak csapongok, keresek olvasnivalót, amikor a versedre bukkantam. Nagyon komoly, gyűjtő munkát feltételez, hogy egy – ha nem is rövid, de nem is hosszú – versben összefoglaltad a legnagyobb magyar történetét, s nem is akárhogyan! Meleg szeretettel gratulálok, és nagyon megérdemelted a díjat, amit kaptál érte. Megkérdezhetem? A Cserhátnál kaptál érte díjat? Minimum, hogy megérdemled az ötöst!
Szeretettel: Kata
Igen, kedves Kata, én is ott kaptam díjat, láttalak is, de nem voltam biztos benne, hogy Te vagy-e, és hamarabb elmentél, nem tudtunk beszélni. De ami késik, nem múlik!
Köszönöm kedves szavaidat!
Szeretettel Irén