SzCél nélkül lépkedek
egy keskeny ösvényen,
előttem egy göröngy
út közepén fekszik,
gondolkodás nélkül
megérint valami,
és lelkem mint a rongy
darabokra feslik.
A kis göröngybe most
nagyot bele rúgok,
azt is elfeledtem,
hogy mezítláb vagyok,
lábam ujja vérzik
a szívemmel együtt,
de majd körülötte
egy kőfalat rakok.
Nem engedek hozzá
úgy semmi fájdalmat,
érzésekkel együtt
minden kívül marad,
idővel én leszek
a kőszívű ember,
ki nem úgy született
de ma már azzá lett.
Nem ér engem többé
már semmi fájdalom,
köveket az úton
tovább rugdoshatom,
és mennél hamarabb
elfolyik a vérem,
ott az élet könyvét
akkor becsukhatom.
Éltem én boldogan
szerettem, szerettek,
's az emléket még rám
nem romboltam széjjel,
voltam szerető férj
egy jó családapa,
őszinte ember, de
sűrűn szemben a széllel.
2 hozzászólás
Kedves Tóni.
Sok harc, fájdalom jelenik meg az alkotásodban.
Tetszett a versed, gratulálok szeretettel: oroszlán
Kedves Oroszlán!
Mint ahogy írtam is, eddig nem tudtam válaszolni, több mint tiz napig nem voltam a gép közelében.
Köszönöm, hogy írtál és
üdv