Akár egy megszállott vándor, csatangoltam hosszú éveken át,
Sötét melankóliában töltöttem el az időm legjavát.
Kóboroltam, ám pontosan nem tudtam, mit keresek,
Vágytam rá, viszont magam se hittem, boldog lehetek.
Annyi kiábrándító esetet láttam vizsgálatom során,
Kedveszegetten kellett félreállanom idejekorán!
Tettetett mosollyal arcomon fogadtam el, mit a sors nekem szánt,
Széles e vidéken sehol nem nyílik énértem szerelemvirág.
A lakások mindenütt szívszorító viszályról mesélnek,
Véres megoldások vetnek véget a ragyogó kedélynek.
A családalapítás mindnyájunk leghőbb vágya,
Számos kisgyerek mégis az erőszaknak tárgya!
Ők szüntelen zokognak, s nem mernek hazamenni az iskolából,
Mert a leszámolástól félnek, jobban, mint este a félhomálytól,
S belegondoltam, az egész két ember szerelméből indult, s vett más irányt!
Ilyen megtévesztő lenne, ennyire alattomos a szerelemvirág?
A terror egyes házaknál oly gyakori vendég, mint máshol a kenyér s ivóvíz,
A látszat hamar ledobja vékony ruháját, s minden, mi marad, a rossz utóíz.
Láttam azt is, a nagy érzelmek hogyan semmizhetik ki a másik felet,
S eltűnődtem, volt-e valaha köztük igaz kérdés s őszinte felelet?
Csalódtam, iszonyatos erővel vágyódtam egy másfajta Földre,
Új utakra, egy parányi szigetre, egy kis természetes zöldre!
Létezik-e az, mi után kutatok, az élet mit kínál?
Vágyálom-e ez, vagy csakugyan kihajt a szerelemvirág?
Akkortájt félig kómába estem, lágy hangot hallottam, sodorta a szellő,
Fülemben selymes női hang zenéje zengett, alakját úgy képzeltem, sellő:
Soha ne felejtsd el, a szerelemvirág mindig értéket alkot,
Ő nem ismeri az eredendő bűnt, sem a társadalmi rangot!
Élhetsz földönfutóként, kincse lehet ő minden szegénynek,
Iránytűként szolgál, vége az összes eltévelyedésnek.
A feltétel csak annyi, hogy együtt ápold mindig a pároddal,
Minden nap gondozd őt, ne taposd szét könnyen gondatlan láboddal!
Akit szeretsz, annak add a lehető legszebbet, amit adhatsz,
Vissza soha ne kérj többet, mert a végén egyedül maradhatsz!
Ne kövesd az egyszerű, de tisztességtelen példákat,
Igaz szerelemben higgy, s ne engedj az üres kéjvágynak!
Társaddal úgy bánj mindig, mint emberrel, csak így éri meg, hidd el,
Ne tekintsd annak, s ne élj úgy vele, mint egy élvezeti cikkel,
Továbbá vésd jól az eszedbe, férfi és nő mindenkor egyenlő,
Az alárendelt viszony megbukik, ott számodra nincsen teendő!
A szerelem gyengéd, nem bánt, s nem követel tőled,
Érző embert, tiszta jellemet farag belőled.
Mindössze néhány szirom, de így teremtenek egységet,
Ahogy együtt működnek összhangban a páros testrészek.
Ha egyet elvesztesz közülük, valami végleg megszűnik,
Azt pótolni nem tudja senki sem, egy fénysugár eltűnik!
Talán te is ráébredsz egy megváltó hajnalon:
Nem a pompa számít, hanem a belső tartalom!
Ez volt tehát a nagy tanítás, melyet mély emlékként őrzök,
Akkor még nem sejtettem, megérthetem majd, s végül én győzök.
Tudom, teljes mértékben nem fogadhatom meg e tanácsot,
Önző lény vagyok, ki sokkal többször ad ostort, mint kalácsot.
Olykor fontosabb volt az alkalmi kielégülés,
Mint hogy végzettel szeressek, ebben nincs megbékülés,
Mégis örülök, hogy rád találhattam, s veled teljesültek az álmok!
Ugye megmaradsz múzsámnak, s együtt osztjuk meg a szerelemvirágot?
8 hozzászólás
Kedves Tamás!
Ha másért nem is, már csak azért is volt érdemes "visszajönni", hogy ezt a okosgondolkodású, őszintérzésekkelteli, az emberi viszonyok alapelveit leiró, az útókornak talán, egy emlékében maradó, és régelmult idökre emlékeztető versét elolvashassam. Ezen a versen nem lehet átszaladni, ennek a versnek minden eggyes sorát élvezni kell, feltéve annak, aki még az "az üres kéjvágynak" az érzésén kivül, még másra is képes.örülök, hogy elovshattam
üdv. Toni
Nagyon értékes gondolatokkal megfogalmazott hosszú versed balladának is beillene.
Szépen fogalmazol, ezért kellemes volt olvasnom a sorokat.
Néhány gondolatot fűznék hozzá, e-mailben közlöm.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata és Toni!
Nagyon köszönöm, hogy olvastatok és megosztottátok velem a gondolataitokat, miden nagy örömet szerez, ha más elismeri az írásomat.
Ezért érdemes írni és ezért nem szeretném abbahagyni, amíg van bennem érzés és gondolat.
Szép estét kívánok!
Üdv.:Tamás
Szia Kedves Jerrynostro!
Csatlakozok az előttem szólókhoz és gratulálok az új versedhez. üdv
Szia Aphrodite!
Köszi a kedves szavakat és nemsoká jön a folytatás.
Dolgozik még a "téglagyár".
üdv.:Tamás
Szia Jerrynostro!
Ennek örülök, már várom a folytatást! Üdv
Huhhh! Kedves Tamás!
Még minden szaván átrágtam magam,
mint egy kis egér, addig rájöttem, nagyon mély érzésű vagy! :)))))
S foglalkoztat a világon minden, s igyekszel a dolgokat helyükre tenni!
Gratulálok!
Csilla
Kedves Csilla!
Először is köszönöm, hogy megküzdöttél ezzel a nehéz, nem épp rövid művel, kicsit az addigi életemet és a szerelemhez való hozzáállásom összegeztem benne.
Próbáltam tisztázni a dolgokat, mit hogyan kellene helyesen csinálni, eddig mit rontottam el, de persze ez nem jelenti azt, hogy a jövőben többé nem fogom.
Nagyjából a saját véleményem tükrözi az írás a szerelemről általában.
Köszönöm, hogy ismét olvastál és ilyen kedves dolgokat írtál nekem, nagyon aranyos vagy.
Üdv.:Tamás