pulzál bennem
dörömbölve fut ereimben
a fürge fény
dalhullám simítja a rejtett zugokat
megfeszül a lég
meghajlik az idő
romokban az értelem törmeléke
körtáncot jár rajta az érzelem
zakatolva fut a gőzös
alagútba be alagútból ki
dimbes-dombos a vidék
remegő rezonancia
izzadt árapály
csillanó tengerszemek loccsannak
csak loccsannak csak loccsannak
4 hozzászólás
Nagyon jó stílusban adja vissza a versed az érzelmeid hangulatát Editke!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, drága Ica! ❤
Szia Edit!
Valóban az érzelem "pulzálása" ez a vers. Nagyon kifejező képek sorozata. A szerelem előtt néha valóban "romokban az értelem". De azért csak óvatosan…
Üdv: Kati
Katalinom! Ez csak egy vers. Ölellek! Köszönöm!