Végállomás, befejezés

Későn ébredt, érkező vonat zajára. A forgalmista fogadta a vonatot, majd indította tovább. Különbe’ arról szálltak le néhányan arról már, de felszálló nem volt. És az a vonat a forgalmista nélkül is ment volna tovább. Menetrend nélkül is. Ugyan már, minek a menetrend, csak zavarít bennünket össze-vissza, minket szánalmas botladozós utasokat: (Mármint ebbe az IDŐ-VILÁGBA?)

Így van ez rendjén, gondolta hősünk magában. Mert karácsony másnapjára már rég, az ország egyik fele elutazik az ország másik feléhez, az ország másik fele meg indul rokoni látogatóba, az ország egyik feléhez. Oda-vissza! Csak találkozzanak, nehogy elkerüljék egymást! Tök-teljes gáz lenne! De már mindenki végre haza ért. Remélte ezt.

És mégis! Voltak leszálltak az érkező vonatról, igazán csak néhányan. Ő meg gondolta magában, ugyan már, miért is jönnének? Várja egyáltalán őket valaki? Ajándékokat kibontották már az este rég, csupán a csillagszórók különös illata maradt meg, no meg a mohón szanaszét tépett ünnepi, csomagolópapírok. (Évente szigorúan egyszer.)

Mindegy, azért jöttek a mindig maradék reménykedők néhányan, páran. Bízva megbocsátásban, kibékülésben, minden gondot bajt, régi családi haragot, összes sértődést áthidaló karácsonyi szeretetben.

Mindegy, hősünk feltápászkodott, nyújtózkodott. (ki). Gondosan kisimította takaróit, mármint a reklám újságokat; volt bizonyos abban, sok „maradék fázóknak” szükségre lesz még azokra.

Kinyitott a jegypénztár is – ezt örömmel látta. A pénztáros kislány épp szempilláit festette, gondos figyelemmel, koncentrációval, törődéssel. És kicsit-nagyon fáradtan. Hősünk megsajnálta, gondolta csak magában, „micsoda dolog ez, hogy az ünnep másnapján is kivezénylik ezt a gyereket szolgálatra! De hát a vasút az vasút! Ott rendnek, fegyelemnek kell lennie! A vonatoknak percet se szabad késnie, (hihi), mi is lenne késés esetén világunkból? Különben is a szolgálat az szolgálat! Mindannyiunknak ott kell helyt állnia, ahová kivezényelték!”

Szerencséjére hősünket már rég nem vezényelték ki senki, sehová, jelentéktelenné, semmirekellővé, – mármint „közhasznúságát illetően” a társadalom számára. Amoly „szemlélődővé” vált. Összeszedte magát, indult a szempillázódós aranyos pénztáros lányhoz. A forgalmista épp „tette a szépet” ottan, szolgálata lejárt, elment az utolsó vonat. Dughatta – nem tudni hová – a fölösleges, semmire se való piros zászlót. A vonatok jönnek mennek ebbe a világba hajlandóságuk, kedvük szerint. Nem zavarja őket semmi ám, ebbe a világba! Akár még egy felesleges forgalmista sem.

– Van itt a közelbe egy trafik? Fogytán a cigarettám – szólította meg az álmos kislányt.
– Tudja, ez egy egészséges város. Itt nem árulunk ilyesféléket. Mert a dohány, és leginkább a nikotin súlyos károkat okoz az ember szervezetébe!. Tudja, a dohányzás száj-, garat- és gégerákot is okozhat. Nem beszélve a potenciáról, mármint a nemzőképességről.

Na puff neki. Hősünk nem volt felkészülve ennyi kioktatásra, potencia-ügyeire leginkább, ezért meg is lepődött, de piszkosul ám. Így leginkább hallgatott.

– No meg, csak hogy tudhassa, semmi reménye már, hogy betérjen abba’ a házba, ahol magát sokáig várta valaki. Ahol billegett a tégla, nyikorgott a kertajtó. Ő volt az, aki kétszáz méteres sálat kötött, miközben magát várta. Nehogy maga megfázzon szélben, sűrű hóesésben. (Ha netán megérkezne.) De maga nem jött, volt pofája a nemjövéshez.
Hősünk gondolta magában, igaza lehet.

– No meg csak hogy tudhassa, az úriszabó rég befejezte már Itt. Városunkba praktikusabban öltözünk, semmi flanc! De! Meg van még az a kerthelység, a kockás terítőkkel. Amire úgy vágyódik. Ugyan nincs már zónapörkölt, dús szafttal, abban lubickoló, gondos kézzel szaggatott galuskával. De! ehet vega-pörköltet cukkinivel, ha szerencséje van akár még padlizsán ízesítéssel is. Nagyfröccsöt nem árulhatnak itt, no meg a kisfröccsöt sem, azokat tiltó listára tették. De! Nagyon finom a bodza-szörpük, állítólag.
– Mikor indul el vonat visszafelé? Retúr-jegyet vettem.
– Tudja, innen nem indulnak tovább vonatok, itt mindenki otthonra lelt, mindenki jól érzi magát! Jut eszembe, nem maradt véletlenül egy cigije?