Ha Tátiusz még ma élne,
akkor neked is azt mondaná:
„Szeresd önmagad is!
Aki nem kegyetlen a másikhoz,
mért kegyetlen önmagához?“
Ezt ugy látszik teneked,
a jővőben még meg kell tanulnod,
olyan szeretetet érezz magadhoz,
mint egy szerető édesanya,
a ma születetett egyetlen fiához.
Felejtsd el azt a gyötrő
fájdalmas gondolatokat,
győzd le a lélek bizzonytalanságát,
te mindazt jó szivből teszed
amit mások csak pénzért csinálnak.
A bünödet ha volt is, már megbünhödted
szerénységed egy nap megkapja jutalmát
és akkor végre elérted azt azt:
Hogy büszke leszel magadra,
és emelt fővel nézel szembe a világgal.
Sokszor megkérdezed magadtol
mi az a nagy vétked,
hogy sors ennyire büntet,
de a szived szigonnyal szaggatott
tépő fádalmát, te némán elviseled.
Voltak olyan percek, órák és napok,
mikor elvesztetted minden hitedet,
de tartozásodat az életnek,
egy hatalmas kamattal
már több ezerszer is vissza fizetted.
Egy szép napon majd,
nevetve és boldogan emlékezel
az elmult évek minden egyes napjára,
az önbizalmad erős volt
minden nehézséget egyedül megtudtál oldani.
Egy embernek az élete csak akkor sikerül
ha szeretni tud és hisz önmagában,
mert akkor az élet görönygyos útján,
a sorstol kiszabott terhét,
sokkal könnyebben tudja a hátán hordani.
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Nehéz bármit is írni erre a versedre.Egyszerűen szép, elgondolkodtató, sok igazságot rejt.
Örülök hogy olvastam.
Üdv:Ági
Kedves Ági!
Nem is kell az embernek mindig mindenhez hozzászólni. nekem nem is ez a célom, nekem elég az is, ha valaki elolvassa, s elgondolkodik az olvasottakon.
Anton de Saint-Etienne írta egyszer:
"Az ember nem mindig tudja egyszerűen kimondani azt, amit gondol.
A szíve az akadály és a gondolatai. Ettől vagyunk emberek."
…és ez így is van jó, mert van olyan dolog, amit sohasem szabad kimondani…
üdv Tóni
Elképesztő, hogy mennyi igazságot rejt ez a vers!
Jó volt olvasni!
Kedves Zsolt!
Egy egyszerü ember papirra vetett gondolatai. William Somerset Maugham szavaival pr^bälom megmagyaräzni:
"Tudod, én olyannak látom az embert, mint valami zárt bimbót. A legtöbb dolog, amit olvas vagy cselekszik, nincs rá hatással, de vannak aztán olyan élmények is, amelyeknek különös a jelentésük, énje szempontjából. Ezek mind felpattantanak egy-egy szirmot a bimbón; így fakad fel aztán egyik szirom a másik után, míg végre kinyílik az egész virág."
…a tavaszi nap is ugyanezt csinálja a virägokkal…
üdv Tóni