átölelni szívből igazán,
karjaid közt ismét ellazulni
és élvezni a tested illatát.
Élünk most e kegyes pillanatnak,
önfeledten egymásé leszünk,
bele zuhanunk az éjszakába,
reggel aztán vígan ébredünk.
Boldog az, kinek gazdag a lelke
és a szíve szerelemmel telve,
méterekkel a föld felett jár,
kit ÁMOR nyila egyszer eltalál.
Szeretnék a föld felett lebegni,
mindörökké szerelmesnek lenni,
és ha eljön életünk órája,
kézen fogva megyünk másvilágra.
5 hozzászólás
Nem is tudom… egy kicsit benne van az örök szerelem, de emelett mintha a reménytelenség is megjelenne. Szép vers!
Drága Györgyi!
Amit leírtál ilyen gyönyörűen, az az igaz szerelem beteljesülése lenne.Adja ég, hogy ez minden szívnek megadassék!Gyönyörű a versed!
Szeretettel ölellek:Kriszti
Kívánom, hogy így legyen Kedves Györgyi!:) Szép vers!:)
Milyen igaz…édes fohász ez a néhány sor…
Átélni még inkább csodálattal teli.
Érzelmes, szép vers. Gratulálok.
hm… milyen szép is lett volna… hát nekem nem így sikerült… remélem te szerencsésebb leszel, a versed azt mutatja, hogy a lelked tiszta és erre vágyik… kívánom, hogy őszinte szerelemben éllj, hogy továbbra is ehhez hasonló alkotások születhessenek és ne az ellentéte.