Hiányoztok mindkettőnknek nagyon,
Annyira fáj,hogy elmondani nem tudom.
Látni benneteket már nem tudunk,
Léteztek a szívünkben,ez azért jó dolog.
Ott vagytok mindenhol ahol járunk,
Tétlenül keresünk de nem találunk.
Ti már oda fent vagytok nem itt lent velünk,
Azóta sok minden változott ide lent,
Köszönjük,hogy amíg lehetett szeretettek!
Nap mint nap gondolunk rátok,
Azt,hogy itt hagytatok minket sajnáljuk.
Pedig egyre többször gondolunk rátok,
Jó lenne ha itt lennétek,mert nagyon hiányoztok.
Álmunkban sokat találkozunk,beszélgetünk,
Rohanó világunkban benneteket el sosem felejtünk,
Aludjatok és nyugodjatok békében mi el nem felejtünk.
1 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Néha bizony fáj az emlékezés.
Nyugodjanak békében!
Szeretettel:
Anck-Su-Namun