Elegem van már ebből a … világból
Minden ostoba, elkövetett hibámból
Abból, hogy még fáj, hogy rólad álmodom
S megcsalásnak érzem, ha mást karolok
S olcsó csókot… értéktelen mind!
Már a tied is az volt, csak nem vettem észre
Szívem fuldoklik az emlékek tükrébe
Minden te voltál, miből felépítettem magam
S most szilánkjai közt keresem
Azt ki valaha voltam
Elegem van, kell egy pecsét
Olyan mi lezárja, egy halott szemét
Ilyen pecsétet tennék arra, mik valaha voltunk
Szélcsend a viharba, napsütés az égen
A nap megperzselt, és én kiégtem
Te pedig mosolyok közt hozod a benzint
Had égjen, lángoljon, tomboljon
Miközben te jéghideg sziklán hűsölsz
S vidáman, kacarászva figyeled
Ahogy megölsz!
1 hozzászólás
Megunja néha az ember.A csókok ezre értéktelen,de azok égetnek el.S a tüzhöz
kell egy kis benzin.
Tetszik a stilusod,a második szakasz sikerültebb.