Szép vagyok,
Mondta aranyszín, sárga
Mint búzamezők
A festő vásznain.
/szép vagy, szeretlek…
Nélkülem, ugyan mire ment volna?
Szólt a vörös, mert tudhatod!
Azokról a vásznakról nem hiányozhattalak
Sose a pipacsok.
/kedves vagy, nagyon szeretlek!
És én? Szólt akkor sértődötten a kék.
Ki más tudná
Leírni tengerszín-változó
Szeme csoda szép színét?
/mer úgy szeretlek!
A fehér meg csak sértődötten hallgatott,
Gondolta magába: „és a hullámok
Vihar idején? Rajtuk senki más!
Csak én, jómagam nyargalok.
/és szeret minket…
Mert én festem azokat fehérre!
Hogy uralkodom
Tajtékos habokon, nem hagyom abba
Civódásuk, békülésük se követően.”
/nagyon kívánlak
„Na” jó, na jó
Mondta a szürke, én csak hallgatok.
De mi lesz, a szürke hétköznapok-
kal?
/a szürke tök hülye
Akkor meg akkor "csak" összebújunk…
2 hozzászólás
Szia!
Érdekesek ezek a színek. Mindegyik másról beszél és mégis ugyan azt mondja.
Különleges a stílus és a forma is!
Remek! 🙂
Zsó
köszönöm, Neked Zsó!
F.