Kezdetben volt…a vörös szőnyeg bolyha ott
a lábam előtt, én tapostam puha szövetén.
A mintákból kinőtt pelikán fészket rakott
fejemen, karma belém fúródott könnyedén.
Megszűnt az utcazaj tompa morajlása,
csak az elkopott, szárnyát szegett kakukk
sírta egyre: életem így veszett kárba,
órájából kijőve csak ordított: kakukk-kakukk.
Az idő ellenség: elvágtat, meg nem vár,
a perc, mi elmúlt, vissza soha nem tér,
minden nélküled töltött pillanat kár,
könyörtelenül lecsap, de nem kér.
Lidércek gyötörtek, gúnyolódtak: véged,
röhögtek rajtam, arcukból zöld lé folyt,
te a holnapot már meg nem éred,
éreztem undoruk sebzett szívembe belefojt.
Jajongott a falakon a tapéta,
illatos rózsából lett ragadós bogáncs,
nem visel el többet, kilök a planéta,
csak egyet kérek, hagyj pihenni, ne bánts!
11 hozzászólás
Hú, itt talán egy álom képei vannak? Elgondolkodtató vers. 🙂
Szerintem egy bánat ihlette, kicsit dühös gondolatmenet, vagy csak egy abszurd látomás éjfélkor.:) Bármelyik is, nagyon tetszett! Gratulálok Rozália!:)
Tőled nagyon szokatlan hangulatú, de remek vers. Gratulálok, Rozália!
Kedves Boer, Sleepwell és Colhicum!
Köszönöm szépen, hogy meglátogattatok!
Szeretettel: Rozália
Szia Kedves Rozália!
Kicsit "zombis", a képsor, de tudod én nem szoktam feladni..addig olvasom, amíg meg nem fejtem..erre most várni kell..a képek, hasonlatok, szavak dömpingjét ontottad a versbe, hihetetlen, hogy ezt hogy lehet, mármint én nem tudnám így..
DE meglesz..:))
Kedves Dinipapa!
Ezt a verset elkeseredett állapotomban írtam. Köszönöm a véleménydet! Nem baj, ha mindent nem értesz, elég, ha a hangulatát elkapod.
Szeretettel: Rozália
Elolvastam egyszer-kétszer. Mi ez? Kérdem magamtól. Bánat? Sikoltás?
Mindenképpen nagyon szomorú hangulatban írtad, de így is egy tömör, és nagyon szép vers.
SzerettelÉ Kata
Kedves Kata!
Nagyon jól megérezted, ez egy sikoltás. Örülök, hogy tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szia Rozália!
-Ez egy versbe folytott szomorúság, vagy csalódás?
-Remélem a következő vidámabb lesz.
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm, kedves Zagyvapart!
Az élet olyan, hogy néha vidámabbak, néha szomorúbbak vagyunk. De a legreménytelenebb pillanatokban is dolgozik bennem az életvágy, és hiszek abban, hogy lesz jobb is.
Szeretettel: Rozália
Róz'!
Elkaptam, megkaptam, átadtad. Érződik rajta a keserv, a rettenet, de nem is tudom, hogy mitől, olyan különös képekkel dolgozol. Ez nagyon tetszik a verseidben. Kitartás, lásd meg a szépet! Mert akkor a bensőd is képes, és újjá éled.
Köszönöm.