Az én szívem egy virágoskert,
Hol a szeretet a gondos kertész.
Színpompázó csokrok között
Mégis akad ,mely lassan elvész.
Te rózsád is ott van köztük,
Mit szerelmed ültetett belém,
De bánat vizéből kap inni,
Ezért olyan hervadt ,szegény.
Nocsak,tisztelt kertész uram,
Itt egy komoly feladat.
Remélem,hogy most az egyszer
Rád bízhatom magamat.
E szál rózsa a lelkem tüze,
Mely lángja el nem aludhat.
Hát fűts be neki,jó barátom,
S ne sajnáld a parazsat.
Hadd boruljon virágpalást
Ez árva ,gyönge bimbóra
Bánatkútját szárítsa ki
Új erőt kapott ritmusa.
S ha újra ezer színben ragyog
Féltett kertem száz bokra,
Csak annyit kérek ,jó kertészem:
Vigyázz jobban e csokorra!
2 hozzászólás
Kedves Székelyke:
Nagyon szép vers, jó a ritmusa, tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Székelyke!
Igazán ügyes, elmés és lendületes a versed! Szépek a rímek benne, igaz dallama van!
Gratulálok hozzá! Sok szépet Neked! Üdvözlettel: Zoli!