2025. július 14., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Játék…

    SusanneBy 11 hozzászólás1180 megtekintés

    Játék…
    Olyan az életünk mint egy játék. Megállás nélkül játszunk, mi és a bennünket körülvévő emberek.Lépdelünk néha határozottan néha félénken. Minden lépésünk döntés, s vagy a jó úton haladunk vagy valami eltérít erről az útról.
    Sietünk, kapkodunk, néha elesünk, sárban fetrengünk.Feltérdepelünk újra felállunk, majd tisztára mosakodva
    indulunk tovább. Néha azt vesszük észre segítő kezek nyúlnak felénk, néha senki sincs körülöttünk.
    Elszaladnánk minden elől, de nincs hová. De sohasem adjuk fel. Nincs már hova lépnünk, a határokat feszegetjük.
    Vannak győztesek és vesztesek. De ez nem így van, valaki azért győz, hogy vesztesek ne legyünk.
    Mindvégig mellettünk volt társ volt akkor is, ha ő győzött.S még mindig játszunk, fogy az időnk és az életünk.
    De társ marad, mert velem játszik, s ha győz is, mi sem maradunk vesztesek mert értünk játszott, együtt velünk.
    Nem ellenségünk volt csak játszópajtásunk, csak szeretni akart, foglalkozni velünk.
    Lépdelünk…s tovább játszunk…ilyen az életünk.

    Share.

    11 hozzászólás

    1. Finta Kata on

      Kedves Zsu!
      Bizony, ilyen élet, ennyire változatos, sokszor még váratlan eseteket is tárhat elénk. Érdekes az összeállításod, ahogy olvassuk, továbbgondoljuk, s ez jó benne.
      Egyre felhívnám a figyelmed. Minden írásjel után, nem csak a vesszők után kell a szóköz, tehát a pontok- és hármaspontok után is. Lehet, csak véletlen nálad is néhány helyen.
      Szeretettel olvastam: Kata

    3. T. Pandur Judit on

      Kedves Zsu!

      Aranyos, és optimista az eszmefuttatásod az életről. 🙂
      Én néha azt gondolom, hogy inkább zsonglőrök vagyunk az életben, főleg mi nők. Zsonglőrködünk a munkával, a családdal, a háztartással, a tanulással, az egészséggel, a megélhetéssel, és még ezer más dologgal. Olyan sok labdát kell a levegőben tartanunk, hogy néha már kevésnek is érezzük hozzá a két kezünket.

      Judit

    4. GabeReal A. R. the Great on

      Szia Susanne!

      Ébredés után olvastam bele írásodba, (na egy kávé már bennem volt) A második sor után megráztam magam: "Ehhez fel kell ébredni kicsit jobban!"
      Tetszik, ahogy az élet játákába beleszőttél Valakit, meg nem határozva kilétét! 🙂 Én is úgy látom: az élet egyik lényege a döntés, azok megélése, bár veszteseket és győzteseket csak színleg látunk, s vállalunk efféle szerepeket: mindenki ajándék, egy szín ahhoz a csoda-szőttsehez, amelyet életutunk, döntéseink kancskaringójában összefűzve, összefonódva, közeledve, vagy épp távolodva alkot. Hol csomós, durva pokróc lesz belőle, hol bársonyos, fényképélességű, mégis művészi asszociákra sarkalló selymesen lenge-szép álomszépségű szövet lesz belőle… mégis mindnek szinte egyforma az értéke: hogy ki-ki ízlése és szándéka szerint választhassa ki a számára legmegfelelőbbet… S ráébresztettél: ha durva pokrócom van, akkor azért, mert olyat alkottam… És sarkallsz arra, hogy ezt a nekem amúg is túl vastag….

      • Susanne on

        Szia Gabe !
        Attól függetlenül, hogy ébredéskor olvastad ezt a kis írást, igen szép gondlatokkal és
        nagyon igaz valósággal szőtted át kedves hozzászólásodat…
        Sőt, olyan szép kis képeket használtál,lehet valamelyik versemben (engedelmeddel) majd
        viszontlátsz vagy olvasol egy-két gondolatot.
        Javaslom: tényleg cseréld le a takaródat és a "takaródat" is:)
        Nagyon köszönöm kedves szavaidat.
        Szeretettel: Zsu

    Leave A Reply