már nem vagyok szél-csak vihar
de palackba zárom szellemem
hogy pusztító tűz ne emésszen
s ne törjek rád oly esztelen
de arcod tudjam álomba tenni
melléd heverve susogni rád
ezer karommal tűzbe csavarodni
vérese harapni tüzelő szád
felkapni ellopni- tested ízlelgetni
hörgő szomjam vágyaidba tenni.
/ egy sustorgás, csak egynek/
8 hozzászólás
Szia ruca!
A palack képes óvni tűzön-vizen át mindent, amit tartalmaz. Belső tartalmától függ, mit képes tenni, amikor kiszabadul. Valahogy mi is emberek így vagyunk ezzel. Felgyülemlett érzések kavarognak. Majd egyszer csak életre kel, mert kell. Szükségünk van rá. Tetszett a versed ruca.
Szeretettel:Marietta
köszönöm a látogatást:ruca
"viharosan" szép, minden "pusztítást" elsöprő szerelem. Megkapott.
mesako
örülök,hogy nálam jártál mesako!
üdv:R.
Csak annyit tudok írni, gyönyörű!
Szeretettel: Eszti
Szerbusz Eszter, kedves vagy, hogy
meglátogatsz!
szertettel:ruca.
Szia ruca! 🙂
Van egy stabil hely, ahol…
Ismersz, tudod a koordinátákat. Én is tudom. 🙂
Iránytű nélkül is. 🙂
Kalin
Te mindíg velem vagy, itt is és most is,
még a lélegzeted is hallom.
ruca.