Anyám! Hol vagy?
Ha van paradicsom talán ott,
esetleg a pokolban tivornyázol?
Annyiszor mormoltam magamban Radnóti Miklós
Negyedik eclogáját;
„Kérdeztél volna csak magzat koromban…
Ó, tudtam, tudtam én!
Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!”
Hányszor átéltem a nem kell a világot!
És mégis itt vagyok,
pedig a világ velem is olyan goromba
hogy folyton fájok.
Frusztrálttá tesz ez az iciny-piciny
lírácska, amely az ereimben csörgedezik
keveredve a kékkel ….
Apám és te, akinek a kéket köszönhetem
meg sem ismertél, a sírodat sem láthattam még
te vajon hol vagy?
Miért nem kérdeztél ondó koromban…
akarok-e megfoganni?
Kellettem neked…..
…vittél volna a tengeren túlra,
most bánom csak, mikor már…..
Látod anyám? jól kicseszett velem
az otromba élet, érzed a keserűséget
mely nap mint nap mardos?
pedig lehetnék boldog is
ha nem vívódnék ennyit.
Tudom, szerettél…
…és én is szerettelek, mert arra tanítottál;
szeretni jó!
Imádom a két csodámat
ja, vagy imádni csak istent lehet?
Ötvennégy!
De jó is lenne ebből eltüntetni
tizennégyet……….nagyanyám nyolcvan
volt, te másnap lettél volna hetven;
nekem akkor van még hat kemény évem
talán……….
Majd azért várj rám, ha van hol várnod!
10 hozzászólás
Kedves Noémi!
Avval az idézettel kezdem el, amit eddig úgy gondoltam. csak nekem van jogom igénybe venni. A szerencsétlen ember, ugyanis mindig úgy gondolja ő a legszerencsélenebb.
A gyermekkor távoli földrész. Aki egyszer elhagyta partjait, örökké gondol reá, de szíve mélyén nem vágyik igazán vissza e vad világba. Ha visszagondolok gyermekkoromra, nem tudom megmondani, "jó" volt-e vagy "rossz"? Csak azt tudom, hogy soha, semmilyen áron nem volnék hajlandó visszatérni oda.
Márai Sándor idézetét, mindig úgy éreztem, mintha ismerte volna sorsomat, és arra irta. De most, amikor elolvastam e gyönyörűen megfogalmazott, de annál inkább szomorú tartalmú verset, akkor láttam, nem én vagyok az egyedüli. Sokszor akartam már írni rola, de nem ment, és most annyira elfogott valami, csak azt mondon, nagyon szép, ésmegható vers
üdv. Toni
Kedves Noémi!
Versed szomorúságában is szép.
Bizony, mikor megszületünk már el van döntve a sorsunk, bár foltozni lehet a szakadásokat, javítgatni apró örömökkel, de nem mi döntsük el, hogy a kereszt amit cipelünk milyen nehéz lesz.
Remek vers, tetszett.
Üdv: József
Köszönöm!
A gyermekkorom csodás volt, annak ellenére, hogy nem ismertem az apámat, a nevelőapámmal nagyon jó volt a kapcsolatom!
Tegnap így éreztem, vannak fóbiáim, a keresztanyám 35 évesen leukémiában hunyt el, na akkor azt hittem ez a sors vár rám is. Ehhez képest már van 19 év forrom!:)
Azért az még frusztrál egy kicsit, hogy anyám tíz évvel kevesebbet élt, mint nagyanyám, de a gyerekek inkább a nagyszülők génjeit örökölik, így lehet, hogy még nagyanyám korát is túl élem!
Kedves Noémi!
Azt írod a megjegyzésedben,hogy "magamról magamnak".No de mi is elolvastuk.Beleláthattunk a gondolataidba.Tudod hányan,de hányan leírhatnák ugyanezt,- sajnos -.Tudod a legszebb amit a versedben írtál ,"szerettelek,mert arra tanítottál: szeretni jó!Azt a szót,hogy "kicseszett"helyettesíthetted volna mással is talán.
Egyébként csak gratulálni tudok,jó vers!
Szeretettel üdv:hova
Húha, ez nem semmi vers. Tele van indulattal, nem rossz értelemben. Senki sem kéri sem az anyjától, sem az apjától, hogy éljen. Ahogy Te és mások sem. Mégis néha jó eljátszani a gondolattal, hogy miért is vagyunk. Szomorkásnak tűnik a versed, egy kicsit elkeseredettnek. Sajnos az élet nem fenékig tejfel. Ettől függetlenül tetszett!
Barátsággal Panka!
Kedves Noémi!
Versed tartalma még az elkeseredettséggel együtt is nagyon jó. Érdeklődéssel olvastam végig. Nem mindenki teszi meg, hogy így kiadja magá, de az a jó. Azzal a bizonyos szóval azonban (mint dpanka) én sem értek egyet. Néha az ember gondol írás közben ilyen szavakra, de jobb, ha mégis kicseréli. Én azonban – mivel olvastam más versedet is – úgy gondolom, többet érne, ha a jó tartalom mellett valamilyen versformát is adtál volna neki.
Mindenképpen egyedi, tartalmas vers, amit én is szívesen végigolvastam.
Szeretettel: Kata
Kemény sorok,egyedi stilusban,tetszett a vers.
Szia Noémi!
Hát megértem szomorú soraidat, de megpróbálok valami vigasztalót írni neked-lehet hogy nem sikerül.?, de egy próbát meg ér. Anyám 38 éves volt amikor én 20 és váratlanul meghalt, én most 37 vagyok van két lányom, 18 és 5 évesek, nem szeretnék én is 38 évesen 1 év múlva meghalni. Fel a fejjel, ne add, fel lessz jobb is. Üdvözlettel:manna
Másodszor jövök Hozzád elolvasni. Idézem a soraid: "a világ velem is olyan goromba, hogy folyton fájok." – Miért? – "jól kicseszett velem az otromba élet," – Mások is átéltek szörnyű éveket. – Aztán azt írod: "lehetnék boldog is, ha nem vívódnék ennyit."
Akkor miért vívódsz, miért nem hagyod abba.
Írj nekem e-mailt.
Szeretettel várom: Kata
Köszönöm a hozzászólásokat!