Ott születtem, s éltem kisgyermekként,
kedves emlékei most is bennem élnek.
Sok év telt el, mióta nem jártam ott,
azóta annyi minden megváltozott.
A patakon túl nyíló új utcában,
már épültek – emeletes házak,
a korábbiaknál sokkal szebbek,
de nekem nem kedvesebbek.
Fenn a dombtetőn, a temetőnél
egy kicsiny templomot emeltek;
ajtaját bezárva találtuk, ezért
a rács előtt mondtuk el imánkat.
Szülőházamat már nem találtam,
a helyén meghatottan csak álltam.
Ott volt régen az iskola, mellette
tanító-lakás, ahol világra jöttem.
Az ódon falait az enyészet rég’
elemésztette, ezért lebontották;
kívülem nem is hiányzik másnak,
csak én állok ott némán, meghatottan.
Eszembe jutott a gyermekorom,
amikor még olyan boldog voltam,
felvillannak bennem az emlékek,
melyek ma is kincsei életemnek.
Szemem előtt a régi falut látom,
ahogy kinéztem a ház ablakán,
csodálatos látvány tárult elém.
Ábrándozva néztem a kék eget,
az Égen futó bárányfelhőket,
borús égen sötétlő fellegeket,
messzi távolban hosszan elnyúló,
s egymás mögött elbújó hegyeket,
ahol a házzal szemben sorakozva
a Mátra nyúlványai tornyosulnak,
kék-zöld árnyalatokban pompáznak;
gondolataim oda visszaszállnak,
ahol megláttam a napvilágot,
hol kiskoromban oly boldog voltam,
abba’ a házba’, ahol megszülettem,
s ahová most is, mindig visszavágyom.
28 hozzászólás
Kedves Kata!
Bizony így vagyunk többen is, hogy visszavágyunk szülőfalunkba
és meghatottan gondolunk rá a világ más részéről is.
Nagyon szép a versed és átérzem szereteted a falud iránt!
Gratulálok!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyz!
Valóban, kedves kis falu, s elég nehézkes oda eljutni, ezért csak ritkán mehetek oda. Nyáron volt alkalmunk, mivel apukámat, aki ott tanított valaha rég' – díszpolgárrá választották, s a testvéremmel mi mentünk átvenni az oklevelet, s az ajándékokat. Azután írtam ezt a verset, mert már van egy ennél sokkal hosszabb is, amit korábban írtam.
Köszönöm a véleményezést és az értékelést.
Szeretettel: Kata
Az ember lelke mindig visszajár oda, ahol született, felnevelkedet.
(én is így vagyok vele. A mi házunkat az "átkosban" a földdel egyenlővé tették.
Mostanában nemcsak álmomban vagyok ott, hanem ébrenlétben is gyakran arra járok)
Szép a versed, Kedves Kata.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Én is mindig szeretettl gondolok arra a kicssi falura, mert ott olyan rendes emberek éltek, tiszták voltak az utcák, és nagyon sokat dolgoztak. Nagyon rossz volt látni, amikor egy alkalommal az iskola és a tanítói lakás nyomát sem lehetett már látni. 12 éves koromig éltem ott, amíg nem kellett középiskolába beiratkozni.
Mostanában ritkán tudok oda menni, de mindig olyan szeretettel vesznek körül, ha találkozunk. Én is gyakran álmodom a faluval és az ott élt és élő emberekkel.
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted a versemet.
Szeretettel: Kata
Kedves megemlékezés a szülőfaludról!
Nagyon szeretheted, mint bármelyikünk a sajátját!
Örömmel olvastam!
Gratulálok!
fátyolfelhő
Kedves Fátyolfelhő!
Igen, szeretem azt a kis tiszta falut, ahol az emberek egyszerűek, becsületesek és szivélyesek. Aug. 20-át töltöttem ott, arról is van egy versem, majd valamikor fölteszem.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Szia Kata,
Én nem tudom mennyire fogom visszasírni a mostani szülőfalumat (emeletes házat). De kitudja, mert sok pozitív élményben van/volt részem. A legjobb barátomat sajnálnám itthagyni, aki a szomszédos lépcsőházban lakik:) A Te szülőfaludba én is visszavágynék, mert nagyon szépen leírtad, hangulatos a versed!
Szióka
Eddie
Köszönöm, Eddi, kedvesen írsz. Nekem akkor is kedves az a kis falu, ha talán az ország legkisebb települése. Apukámat a 30-as évek végefelé helyezták oda, hogy iskolát alapítson. Ott, abban a faluban tanított aztán 20 évig, tanította az általános iskolásokat, de a szüleiket-nagyszüleiket is, mivel korábban ott nem volt iskola.
Valóban olyan rendes emberek lakták, olyan volt a házuk-kertjük-környéke, de a falu útjai is, pedig mindenki maga előtt takarított. Ott nem loptak, nem gyilkoltak, vallásos, tisztességes életet éltek. És én világvégének neveztem, mivel onnen már csak a megnevezett pusztára (tanya) lehetett menni, s nem volt tovább út, csak erdőkön keresztül. A falut három oldalról kisebb hegyek, erdőség vette körül, s én azokat három fiútestvéremmel együtt jártam, és ismertem meg. Ezért él bennem olyan elevenen.
13 éves koromig éltem ott, utána bentlakásos iskolába mentem.
Köszönöm, hogy olvastad és véleményezted.
Szeretettel: Kata
Kicsit ugrálnak a rímek, pedig láthatóan arra törekedtél, hogy kellemes, összecsengő legyen, de ez nem mindehol sikerült. Sűrűn ismétlődnek a hasonértelmű szavak: ahol. hol. ahová stb.
Nem érzek bi belőle semmilyen érzelmi feszültséget, csupán egy tájjellegű leírást, tényekkel. Pedig ha az ember elmegy a szülőfalujába, már az úton" valami sós dolog kerül a szája sarkába!" Persze nem egyformán reagálunk a dolgokra.
Egyébként egy helyes versike.
udv:ruca
Köszönöm az észrevételeket. Magam is tudom, de oda sehogyan sem illettek más szavak, azért ragaszkodtam hozzá. Előfordulnak szóismétlések, amit az ember akarattal rak bizonyos helyre, s ez nekem olyan.
Van ehhez hasonló nagyon hosszú versem, amelyben benne van az a bizonyos sós dolog, amit ennél hiányoltál, de ezt nem akartam hosszúra nyújtani. Ha érdekel, föl van téve, Az a kis falu a címe, első verseim közé tartozik.
Üdvözlettel: Kata
Először is. Elolvastam. Megtetszett. Az én kis városom is alakulgat, és minél jobban változik, annál jobban vágyom arra, hogy 10 évvel kevesebb legyen.
Másodszor, pedig köszönöm szépen a hozzászólást. Biztató volt. Köszönöm:)
Köszönöm, hogy meglátogattál. Talán mindenki úgy lehet vele, hogy gyermekkori emlékei szerint kellene megmaradni a szülőhelynek. Viszont az ott lakóknak jobb, ha fejlődik a településük.
Máskor is szívesen látlak.
Szeretettel: Kata
Versed olvasása közben eszembe jutott az én gyermek korom. Még azt a telepet is lerombolták, ahol gyermekkoromat töltöttem.
Szeretettel: István
Kedves István!
Gondolom, szomorúan láthattad a rombolás eredményét. Amiről e vers szól, azt ugyan nem rombolták le, de a még a háború alatt találatot kapott a teteje, igaz, valahogy rendbeozták, de aztán olyan kicsi a falu, hogy inkább a gyerekeket átvitték a 2 km-re eső faluba az iskolába, s az idő emésztette el teljesen. Mégis rossz volt arra járni, s még a helyét sem lehet, csak nagyjából megállapítani.
Különben egy nagyon rendes falu, amit csak tisztességes emberek lakják.
Köszönöm a látogatást és az értékelés.
Szeretettel: Kata
kedves Kata nem sértésnek szánnám amit irok ez a vers még az 1 pontot se érdemel meg nem tudom mi ez az ajnározás de te egy kokler vagy a vers iráshoz kinevetnek téged inkább maradj a vers olvasásánál felvoltam háborodva azon hogy tegnap te vezetted ezt a listát megnéztem a másodikat hát a kettö közt ég és föld volt a külünmbsáég ez nem vers hanem irka firka
csak senki nem meri ezt neked talán leirni
egyedül rucu aki egy kicsit megpiszkált
se rimje nincs ennek a versnek se szotaghszáma ez olyan mint amikor a falusi kocsmában dicsekszik a leghangosabb alkoholista hol is lakik
sajnálom de ez nálam még osztályzatot sem érdemel söt nemhogy azt nem még erre a forumra se rkathatnám fel de tisztelettel ahoyg irtam mérgembe elnézést kérek ezért
inkább olvasd mint irj
Kedves Nemtudomki! – mivel nem muakozott be.
Senki sem írja elő kötelezően olyan verseket olvasni, ami nem tetszik. Tessék olyan verseket választani, amelyik elnyerte a tetszését.
Hogy ne legyen jó napja, hagy mondjam el, hogy nagyon sok pályázaton nyertem díjakat más anyagommal is.
De adok egy tanácsot. Mielőtt kritizálni óhajt valaki, előbb tanulja meg a magyar helyesírás szabályait, és utána firkáljon mások alkotásai után akár nemtetsző, akár dicsérő kritikát.
Ezt viszont jóindulattal tanácsolom.
Legyen szép álma!
azé ilyen a helyes írásom amilyen a versed
penetráns
nem dicsekednék ilyen verssel az biztos
akik ezt a verset dicsérik az nem olvasott még verset
és más sugaklllatára irtad ezt a verset
nem lenézni akarlak csak lás már a ködön tulra is
és ezzel már többet nem kommentálom a verseidet
Köszönöm a "kedves" és "udvarias" szavakat, de nem vagyok kiváncsi a véleményére,
s megkérem, ne látogassa a jövőben a lapomat.
Én sem fogom zavarni.
Kedves Kata!
Nagyon szép emléket állítottál szülőfaludnak, és a szülőiháznak, nagyon tetszett a versed.
Gratulálok: Zagyvapart.
Köszönöm, Zagyvapart a látogatásodat és szavaidat, természetesen az értékelést is. Nagyon kedves kis falu és nagyon rendes emberek lakják. Mindig szeretettel gondolok vissza rá, és ünnep, ha odalátogatok.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Bár talán már -már magáznom kéne, de remélem nem haragszik a megszólításért!Olvastam a versét és a kommenteket is…Szomorúan láttam, hogy egy ilyen oldalon is megtalálhatók bunkó emberek(elnézést, hogy csúnyán írtam).Az én véleményem a versről?Számomra csoda szép!!Hasonlóan gondolok vissza a szülőfalumra, bár én sokkal fiatalabb vagyok, de az értékrendük hasonló!!Törökkoppányba laktam, mielött pestre költöztem, ha esetleg tudja, hogy hol van!Én azért elég sűrűn látogatok haza, hisz a nagyanyám, aki az én anyukám is, még ott él!!Rémelem nem gond, hogy kicsit elkanyarodtam a véleményezéstől:-)De nagyon büszke vagyok, hogy ott nőhettem fel…..
Szivélyes üdvözlettel: Csenge
Kedves Csenge!
Már hogyan haragudnék a kedves hangulatú véleményért? Azt hiszem, legtöbben szeretettel gondolunk arra a helyre, ahol születtünk, s ahol felhőtlen gyermekkorunkat töltöttük. Nyugodtan tegezz, ezen az oldalon mindenki úgy tesz. Az unokáim is tegeznek, pedig alig két-három évvel idősebbek Nálad. Az előtted szólóról annyit jegyeznék meg, hogy ízlések és pofonok különbözőek. Ha valakinek nem tetszik valakinek a munkája, azt elmondhatja, de megfelelő modorban. Én sem dicsérem, ha valami nem felel meg ízlésemnek, vagy tele van hibákkal. De azt nem sértő módon teszem. Őt is azért „magáztam le”, mivel bunkókkal nem óhajtok tegeződni, aki csak sértegetni akar.
A kritikát elfogadom, meg is köszönöm, ha egyetértek vele, de a sértést nem hagyhatom szó nélkül.
Köszönöm a látogatásodat, máskor is szívesen látlak.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ahogy haladtam lefelé a sorok közt, egyre inkább azt gondoltam, hogy földik vagyunk, annyira hasonlítanak egymáshoz a szülőhelyeink.
A végén rá kellett döbbennem, hogy nem a Bakonyról, hanem a Mátráról írtál. Az is gyönyörű, az érzés hasonló, a honvágy ugyanolyan szívettépő, áthat engem is, versed olvasása után még fájdalmasabban.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Az érzésed azt jelenti, hogy csodálatos, kis megcsonkított hazánkban is vannak talán egyformán csodálatosan szép tájak-vidékek. S mindenkinek talán az a kedvesebb, ahol született, ahol gyermekkorát töltötte. Most majd más csodálatos tájjal is megismerkedhetsz, mivel éppen ma teszek föl a nagyterjedelmű Életem regény első fejezetéből egymás után apró részleteket. Az a táj sajnos, most nem tartozik hazánkoz, de ott is töthettem életemből gyönyörű négy évet. Ha érdekel, majd olvasd el a rövid részleteket.
Köszönöm kedves szavaidat és hogy érdeklődéssel olvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Gyönyörűen írsz!!!
Bölcs vagy és kedves!Nem lehetett könnyű a helyzeted mégis olybá tűnik.Mosolyogva viselted az élet nehézségeit és nem keményítette a szíved!Örülök,hogy tanulhatok Tőled!!Kívánom,hogy sok-sok időt eltölthess a szülőfaludban és ontsd magadból az ilyen csodás alkotásokat!
Szeretettel:Szandra
Kedves Szandra!
Örülök a látogatásodnak és a vershez írt kedves szavaidat.
Ha a jó Isten megengedi, én is szeretnék még sok verset írni, s a rengeteg kész anyagomat nyomtatásban is élvezni.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy rábukkantam erre a versedre. Bennem is emlékeket ébresztett, egészen meghatódtam. Szépen bemutattad gyermekkorod színhelyét, és megértelek, hogy vágysz oda, hisz valahol a szívünk legmélyén mindig visszavágyunk a gyermekkorunkba, vagy annak színhelyére. Magam is gyakran vagyok így vele, sok versem és novellám szól a tovatűnt gyermekkorról.
Nagyon tetszik ez a szép "honvágy-vers". Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nayon egytértek minden mondatoddal. Bizony, az ember szeretettel gondol a gyermekkorára és arra a tájra, ahol kicsi korában nevelkedett. Éppen hétfőn találkoztam egy házaspárral, akik eljöttek az én Nagy Napomra, ugyanis egy városba meghívtak költők napja tiszteletére rendezett napra, hogy beszéljek írói munkásságomról és vigyek verseket, amelyeket részben én, részben diákok mondtak el. Mondhatom, hogy nagyon felemelő volt sámomra, mivel abban a városban is éltem 6 évig még fiatalon, s körülvettek szeretetükkel.
Örülök a látogatásodnak, mindig szeretettel várlak:
Kata