Talán a lámpás vagyok
sötétben botorkáló kósza fény
– nem bűnbánat és nem remény –
a botladozó vak előtt pislákolok
hogy rá ne tapossatok ha előletek
kitérni képtelen és végtelen
magányában céltalan kopogtatja
a nyüzsgő akadályokat.
Talán a vak is én vagyok,
váratlan szól hozzám hangotok
szavaitok a kerge hétköznapok
bokrain ugrándoznak fürgén,
csápjaik nyúlnak mint kuruzsló karok
nem gyógyítanak – csak bolondítanak ,
s ha dal sincs a fénytelenség egén
akkor magamba roskadok.
Talán a magány vagyok
melletted ülök, mint sebesült kutya
–lehet, hogy néha némán vinnyogok –
te csak majszolod kemény kenyered
és nem sokat törődnél velem ,
ha nem harapdálnám védtelen
lelked kiszáradt roncsait.
Talán a hit vagyok
kínálgatom magam az utakon,
kelletem megviselt bájaimat
de a divat és az idő ósdinak
ítélte tarka szoknyám rongyait
hát kidobtátok évezredes virágait
az emberibb boldogságnak .
9 hozzászólás
Egy lámpás,mely hítet varázsol a magányos vaknak.
Gratulálok!
Nagyon szép lett, gratula!:)
Hű, ez zúzós! Fefoka, még mindig szuperek a verseid! :))
Szia fefo!
Nagyon tetszett a versed gondolatvilága, verselése, képei…az egész úgy ahogy van!
Gratulálok!
Gyömbér
Szia fefo!
Csatlakozom a többiekhez, remek lett. Köszönöm, hogy megszületett általad. Igazán ránk férne már több lámpás, a hit újratalálására!
üdv,eszkimo
Húú fefo én nem tudom ki vagy, de a versed nem semmi!!!!!
gratulálok
Már minden szépet-jót elmondtak előttem, én csak
annyit: Nagyon nagyon tetszett.
Kedves Fefo!
Azt hiszem, ez az első versed, amit olvasok, de biztosra veszem, hogy nem az utolsó:) Gyönyörűt alkottál, mind tartalmában, mind képeiben, formájában elképesztően szép!
Üdv: Borostyán
Kedves Fefo!
Ezek a verszakok jók. 2. és 3. Szerintem ehhez jó fantázia is kell.Szép vers szerintem vagyis ahogy társítod "Talán a magány vagyok melletted ülök, mint sebesült kutya.Jó. Ügyes. Nekem tetszik.
Ági