Te voltál az?

Labirintusban keringek,
jobbra, majd balra megyek,
előre futok, s lassan hátrafele,
hol oldalra, hol egyenest
nekiütközöm a sövényeknek,
s a szúrós ágak arcon ütnek –
vagy Te voltál, nem is a növények?

Álmos hegyre mászom,
kifáradok a meredeken,
erőt gyűjtök lejtmenet,
szédülök a szerpentinen,
mélybehúz a sziklaperem,
s mikor felérek, lelök a lendület-
vagy Te taszítottál fentről a mélybe?

Városban bolyongtam éjjelente,
utcáról körútra, dalolva köztérre,
szegény embernek ütközve,
gazdagok észre sem vettek,
felhőkarcoló ugyan itt nincsen,
de az úton könnyedén elütnek,
Vagy Te gázoltál el, nem az élet?

Sík és végtelen a tó vize,
hullámok nélkül vihart jelez.
Itt nincs béke, mozgás sincsen.
Lelkem hajója ott nyugszik meg,
hol megannyi próbatétel után
az erős szél partra terel,
vagy nem is a szél volt az,
hanem Te, Istenem?