A nappal éled most hajnali fénnyel,
Vagy esti alkony köszönt itt reánk?
Megállt volna talán ma az idő,
Hogy nem mozdul semmi? Netán
Békét kötött volna most az élet
S nem kergeti őt a halál,
Hisz csodával telt minden,
És vidáman nevet a téli táj.
A Múlt, bűn romjain álló fáját
A Jelen szele érinti e percben,
És megbocsátás éled a csendben.
Most feledhetjük a gondokat, a bánatot,
S a hazug álmok is kapnak bocsánatot.
Egy eséllyel lesz gazdagabb a lélek,
Hisz talpra állhat, és újra élhet.
…
A hó most befed sok céltalan utat,
És fehérré fest minden sötét múltat.
Most ne mozdulj hát, csak csendben
Élvezz egy mosolyt, s tekintetedben
Csak reményed új fénye égjen,
Engedd, hogy egy titkos ölelés megvédjen.
Ne félj többé, hogy holnap mi lesz veled,
Csak hunyd le szemed, és érezd az életet!
4 hozzászólás
Van élet a télben!
Ahogy írod, "S a hazug álmok is kapnak bocsánatot." – nagyon érzékletes versedben a tél lényege, az esély lehetősége az újra kezdésre, ha hajlandó vagy mozdulatlan lenni, megállni, feldolgozni…újjá születni a csendben, a felbukkanó, felismerést közvetítő mosolyban…
Gratulálok! Engem megfogott!
Üdv: Ria
Kedves Ria!
Nagyon szépen köszönöm a véleményed, nagyon örülök, hogy tetszett 😀
Üdv: Enci
Kedves Enci!
Nagyon szeretem a természeti képeket. Most egy gyönyörű szép képet láttam magam előtt. Igazi téli csendet!
Gratulálok!
Üdv.: Sanyi
Szia Sanyi!
Nagyon örülök, hogy sikerült látnod, amit én is láttam 🙂
Köszönöm
Üdv.: Enci