(Mishu! Ugye a verseket mi akkor sem eladásra gyártjuk?)
Kabátba’ járt a térre,
Szövetkabátba’ szürkeség.
S szavak száradtak ott, keményre,
S papírkabátba bújt az ég.
Szegénykabátba’ tudta hinni,
Didergö testnek nincs kacat…
Ha nem volt pénze verset írni,
Ujságcafatra írta csak:
„Költő szerelme, föld szerelme!
Szemeddel enni adj nekem!
Hideg szivekkel összetörve,
Papírkabátba, légy velem!”
3 hozzászólás
Ez gyönyörű! Csak gratulálni tudok!Mindenhol tökéletes.
És bizony, mi nem eladásra gyártunk. Szálljanak az érzelmek! 🙂
Ez egy csoda! Annyira jó, hogy akár Ady is írhatta volna.
hmmm. olvastam az előzményét ennek a versnek, hát nem lett semmi. Gyönyörű 🙂
Mishu, ugye Te is vágod amit én? 🙂 😉