Csillogó gyöngyök felhő ráncain
hullani vágytak a tinta-kékbe.
Én szomorú némaságban égtem,
akár a május sejtelmes árnyai.
Hidegtől fénylő hajnal felettem,
árnyékomban elmerül a reggel.
Elég, ha látom a Nap fenn az égen,
állandó a hit az én szememben.
Mert felemelkedett romjain a lélek,
hallgatok, most nem vagyok beszédes,
a magány összeroppant és a félelem.
Isten műve nem lehet ily törékeny.
Az útvesztő egyszer majd véget ér.
Tiszteld, mit a természet adhat még.
Tiszteld most a csendet, az isteni igét,
szépsége minden műnek példakép.
10 hozzászólás
szia Ica!
furán írsz, de jól!
köszönöm, hogy olvashattalak.
tisztelettel: túlparti
Köszönöm kedves Túlparti, hogy olvastad a versem!
Üdvözöllek szeretettel
Ica
Kedves Ica!
A csend néha tényleg kegyelmi állapot.
Szeretettel: Kati
Így van kedves Kati!
Szeretettel láttalak
Ica
Kedves Ica!
Szép ez az elmélkedős versed! Már nem szokás tisztelni a csendet, a külvilág zajossá vált, a gépek, a tévé, a rockzene, az utca forgalmának zaja állandóan bántja és sérti fülünket, már elszoktunk és félünk a csendtől. Ha csend van, valamit bekapcsolunk, hogy zajongjon nekünk.
A csend az elgondolkodás ideje a világ dolgairól, és nem szeretünk szembe nézni azzal, hogy mivé tesszük a világot.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat a csendről.
Szeretettel
Ica
Drága Icukám!
Szokás szerint megajándékoztál egy szép verssel.
Kiemelkedően jó és nekem nagyon tetszik versed
utolsó három sora.
Szeretettel: Kata
Drága Katám!
A végén ott a lényeg…jól érzed.
Örülök, hogy olvasod a verseimet…hála érte.
Szeretettel ölellek
Ica
Drága Ica!
Szépséges ez az elmélkedésed… aztán ki tudja mennyi fájdalom van a hátterében…
Csak az ég tudja… Elismerésem a költészetednek!
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Köszönöm a megtisztelő soraidat.
Mindig lehet olvasni a sorok között is…
Szeretettel öl.ellek
Ica