Egyetlen vonással megrajzolt arcod:
keskeny szád fölfelé görbülő íve.
*
Csak hagyod, hogy mellébeszéljek.
Még mosolyogsz is. Megvárod,
míg megunok hazudozni.
*
Centinként jegyzed menekülésem vonalát,
de meglepődsz, hogy öledig elérek.
*
Éretlenség
Te szavakkal is,
én csak testtel mondom el.
*
Meztelenségbe burkolózva
magamat is megtéveszthetem.
*
Az odaadás nem megalázó.
A gondolat az, hogy valójában
nincs szükséged rá(m).
*
Ősz
Mindenki lehajtott fejjel jár,
mint aki bűnt követett el.
*
Van egy közös hibánk:
mindketten a szépségbe
vagyunk szerelmesek.
2 hozzászólás
Meglepően szókimondó. Úgy látom, megtaláltad azt a valakit, aki minden mozdulatodat ismeri, és ennek csak örülni tudok. 🙂 Grat ehhez, és a vershez is!
Az utolsó, talán. A többi se rossz, de nekem, tőled, kevés. Ez az igazán szubjektív értékítélet. :))
Üdv,
Poppy