Találkozásaik mindig a garzonban zajlottak. Jól összeilletek egymással az ágyban. Laci rendszeresen elment volna a munkahelye elé, de a lány gyakran mondott nemet.
– Laci, alig vagyok Dorinával, a délutános műszaknál csak reggel látom, van, hogy két műszakot is végig kell vinni, ilyenkor szinte nem is találkozom vele. Igaz, van egy-egy szabadnapom, azt viszont mindenképpen Dorinával szeretném tölteni.
– Dalma, nem mehetnék hozzátok? Akkor lenne időd a kislányodra, meg rám is.
– Nem szeretnék Dorinának csalódást okozni.
– Nem kell. Veletek szeretnék élni, ha Te is úgy akarod.
– Megpróbálhatjuk, ha komolyan gondolod.
– Különben nem mondtam volna.
– Jó, akkor beszélek a kislányommal és mivel ma szabadnapos vagyok, én megyek érte az óvodába. Ebéd után hazahozom, te pedig délután négykörül jöhetsz.
Megadta a címét majd izgatottan várta, hogyan fogadja Dorina Lacit, illetve fordítva.
Dalma legnagyobb meglepetésére Dorina odaszaladt Lacihoz, akit mindjárt apucinak szólított. A lány magyarázkodni akart, de Laci intett, hogy hagyja. Számára is érthetetlen volt az érzés, olyan volt a kicsi, mint ha a sajátja lenne.
Lacinak ugyan rendszeresen be kellett mennie a munkahelyére, de a munkája nagy része kötetlen volt, így el tudta hozni a kislányt az óvodából akkor, mikor Dalma dolgozott. Az óvodában „tudni vélték”, hogy Laci az apa.
A férfi egyre jobban megszerette őket. A kislány szép volt és okos. Szívesen játszott vele, mesélt neki, mert szinte szóról szóra vissza tudta mondani a hallottakat. Leült, ölébe vette a mesekönyvet, lapozgatta és közben úgy mondta, ami a képek alá volt írva, mint ha tudna olvasni.
A bébiszittert csak olyankor hívták, mikor közös programot csináltak Dalmával. Egy ilyen alkalommal Laci megkérte Dalma kezét. A lány szabadkozott.
– Nem jó nekünk így hármasban? Így is együtt élünk. Dorina elfogadott, mi jól megvagyunk, minek róla papír?
– Dorinát szeretném a nevemre venni és normális családban élni, vagy te még mindig az apjába vagy szerelmes?
Dalma nem válaszolt.
Laci erős kísértést érzett arra, hogy most kell otthagyni őket, de a gyereket annyira megszerette, hogy mégsem merte elhamarkodni a döntést.
Adok még időt neki. Hűséges hozzám, jó vele, a szerelmet pedig nem lehet erőltetni. Teltek az évek, Dorina iskolás lett.
Időközben a bérletet lemondták, Laci a garzonját eladta és mivel Dorinának is volt megtakarított pénze, vettek egy háromszobás lakást, igaz némi hitellel, de annak részletfizetése nem terhelte meg túlzottan a családi költségvetést.
Dalma még mindig szép és fiatal, hátha vállal tőlem is gyermeket. Dorinának is jó lenne egy testvér, meg el is férne a közös otthonunkban – gondolta Laci.