Hajamba tép a szél,
-mit akarsz tőlem még-
kérdem, s gyűrött kendőm,
mint glóriát, kötöm
a lobogó szálak köré…
…ősz idő van,
s kemény a lét,
szálanként bomlik az időm,
molyette vászon életem,
foszlik, s illan el,
még egyre tombol a szél,
megfoghatatlan semmit ér:
ki voltam.
15 hozzászólás
Kedves zuzmara!
´pillanatnyi gondolat´
Sokszor ezek a legszebbek,a leg-ihletesebbek
…a ´megért´érzés,gondolat-ok szürete!
Szeretettel gratulálok:sailor
Drága Sailor!
Mindig keresek valamit… a hiányok sora végtelen…
Tudom, érted minden gondolatom és köszönöm támogatásod!!!
NAMASTE!
Szeretettel látlak mindig!
Tünde
…ne azt keresd ´ki voltam´
…inkább ´mi akarok lenni´…még!
Nagyon jó gondolataidra gratulálok:sailor
Amilyen rövid, olyan kifejező minden sor!
Üdv: Fredrick
Kedves Fredrick!
Pedig tényleg a pillanat szülte, egy privát levél kapcsán…
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Ahogy a szél, úgy az ember is ér valamit! Ezek a sorok jutottak eszembe gondolataidat olvasva!
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Bizonyára igazad van, minden ér valamit, de néha nem úgy érzi az ember.
Vannak pillanatok, amik legyűrnek és semminek érzed magad, a múltad, a tetteid! 🙁
Köszönöm szavaid!
Szeretettel ölellek: Tünde
Kedves Tünde!
Hasonló gondolataim vannak nekem is. Főleg az utolsó három sor ami megfogott.
Ha szabad ezt írni el fog múlni és jobb lesz.
Szeretettel ölellek:Ági
Drága Ági!
Már alig várom… legyen igazad!
Köszönöm, hogy nálam jártál és értesz.
Szeretettel láttalak: Tünde
Ez a pillanatnyi gondolat szép verssé feslett ki Ez a két sor különösen tetszik:
szálanként bomlik az időm,
molyette vászon életem,
Nagyon szép a versed kedves Tünde!
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm véleményed és az olvasást!
… tényleg az adott szomorú pillanat szüleménye…
és pont itt ültem a gép előtt.
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Elgondolkodtattak a soraid. ( vajon mennyit érünk )
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Sajnos mindig utólag derül ki mennyit értünk…
…lásd a kedvencem, József Attila életét… 🙁
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves zuzmara!
Ez a vers nagyon nyomasztó. Sajna, vannak az életnek ilyen szakaszai is…
Azt gondolom, művészet így megfogalmazni bármilyen érzést, hogy ennyire "bevágjon".
Grat. Gy.
Kedves Gyömbér!
Nem művészet, hidd el, csupán egy "érzés", ami kitört…
Szeretettel láttalak: Tünde