Játék csupán a szín,
a díszlet megkopó,
változatlan a kín,
csak a hely változó,
a kellék és szöveg.
Mellék és főalak
helyben áll, mint cövek,
karusszel-ég alatt.
Míg kattognak verklik,
s dallamuk nyekereg,
a gárda változik,
s marad a jelenet.
3 hozzászólás
Kedves Irén!
A versedről Albert Einstein mondása jutott az eszembe: " A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből." A történelem ismétli önmagát, ahogy írod, csak a színhelyek és a gárdák változnak.
Félelmetes gondolat, de sajnos találó!
Judit
Köszönöm az olvasást, Juditkám.
Ha előbb nem is, Asimov trilógiája után már hittel hiszem…
Kedves Irén!
Nagyon találóan fejezted ki magad rövid versedben. Igaz, hogy ismétlődnek az események, csak az a baj, hogy az emberek nem veszik figyelembe, hiába ismerik és tanulják az elmúlt idők történetét.
Szeretettel olvastam: Kata