vágy gúnyos kacaja álomba kísér,
párnámon pereg néhány kövér könnycsepp,
kóborló lelkem menedéket keres,
ahol pihenni vágyik a test és a lélek,
ott az én otthonom, felhőtlen élek,
ez egy külön világ hol nincsen kérdés,
hol nem bánt senki, messze a kísértés,
ahol madarak dalára ébredek,
s arcomra a napfény vetít meleget,
illatodban fürödve halk zene szól,
melletted vagyok otthon, tudod Te jól…
8 hozzászólás
Kedves Zsu!
Verseddel kapcsolatosan olyan érzésem van, hogy tudod te jól.
🙂
Szeretettel: eferesz
Kedves eferesz!
Tudom, hogy hol az otthonom, igazad van…
Köszönettel és szeretettel: Zsu
Szia Zsu! Ezzel a verssel csak az a problémám, h még olvasgattam volna tovább:) Szeretettel üdvözöllek: én
Szia Laci !
Örülök, hogy olvastad volna még tovább, de sokszor a kevesebb több…
Szeretettel: Zsu
Drága Zsu!
Nagyon szép a versed. A hangulata megkapó, és harmóniát sugall…
Nekem nagyon tetszik!
Ölellek szeretettel
Ida
Drága Ida !
Köszönöm kedves szavaid, megtisztelő számomra rendszeres látogatásod:)
Szeretettel: Zsu
Igen! Kedves Susanne!
Az otthont nem tárgyak határozzák meg, hanem személyek…
Tetszett,- mint mindig -a versed! 🙂
Egyetértünk kedves Dóra!
Köszönöm szépen látogatásod:)
szeretettel: Zsu