A tükör nem nyal,
gúnnyal
löki képembe gyűrött arcomat,
amikor fáradt harcomat
vívom minden reggel,
egy ködszürke sereggel.
A ruha rajtam lenge,
akadozva siklik a penge
a bőrömön végig,
első vérig.
A sebre egy kis szesz,
pontot tesz.
Nem gyógyulnak a belső sebek,
amiket veszett ebek
ejtenek,
s belső szervek rejtenek.
Ezeket is szesszel locsolom,
magam előtt lecsalom,
hogy a piára lőcsölöm
az egészet,
sebaj, majd szétmar lassan az enyészet.
A szakállas öreg maga mellé vesz,
a sebre egy kis szesz,
pontot tesz.
Egymást a földre teperjük,
a testeket bódultan tiporjuk,
a megváltást a jövőbe kitoljuk.
Gennyes sebektől vonaglik a tömeg,
ti meg
meg sem kérdezitek lelkünket ki menti meg.
És akkor lesz, ami lesz,
a sebre egy kis szesz,
pontot tesz.
6 hozzászólás
Engedd meg, hogy Mesternek szólítsalak! Ez valami elképesztő, káprázatos! Nagyon, nagyon, nagyon tetszik! Rég olvastam verset, ami ennyire megfogott volna. A rímek, a hangulat. Nagyon egyben van ez a vers. Bocs, hogy kicsit “nyaltam” , de ami jó, azt meg kell dícsérni. Elismerésem!
Elolvastam több versedet is… nagyon jól bánsz a szavakkal és jók a rímeid. Ez a versed is tetszett. Gratulálok.
Barátsággal: Barna
hát igen…
látszik, hogy nem egy üde tinike tünde verse…
csepp humor, csepp irónia, mesteri játékosság.
(megint dícsérem a mássalhangzós asszonáncaidat – igen ritkán alkalmazott rímfajta).
mostmár csak a csontjaidig kell leásnod magadban – még nem látlak igazán Téged.
sn
Nagyon tetszik ez a versed, de kíváncsi vagyok a prózai írásaidra is… olvasni foglak.
Nagyon jó vers, érett férfi tollából fakadó gondolatok…tetszett!
Gratulálok:)
Kedves vaj! Csak ámulok, bámulok! Hogy eddig miért nem láttalak, nem tudom! Igaz, sokan vagyunk és sokfélék! Én is több versedet elovastam, nem tudtam megállni az elsőnél. "MÁsféle " verseid egyéni hangulata lenyűgözött. Ezután figyelemmel kísérem munkásságodat. Úgy látom, van mit tanulni tőled! Örülök, hogy Rád találtam és te is nálam jártál! Sok sikert kívánok, Katalin