Ez most így sikerült…
Mint partra vetett menekült,
Sorsom elől rohanok.
Hangos robajok
Agyamban.
Átkozódom.
Bensőmben
Kín, elszántság, harag,
A régi tűzből ennyi maradt.
Még egy pillanat,
Mozdulat,
Érzem, már nem érzek,
Nem sírok, nem vérzek,
Csak hallok,
Látok,
Menekülök,
Kiáltok.
És mindezt miért?
Közöny,
Kétség,
Jótett,
Vétség.
Testem szétég.
2 hozzászólás
Nagyon lemondó, kétségek közt vergődő lélek képét rajzolod elénk. Jól sikerült vers, gratulálok: Colhicum
Gratu kalssz !!!!!!!!!!!!!!