és a Magyarokhoz
Uram,
dicsőség neked!
Ave benedictus!
Ezer kétség után is
hinni akarlak,
leborulok előtted
a havas földre.
Hinni akarom a Reményt,
amit te adsz
a szenvedőknek,
az elesetteknek,
a nyomorultaknak.
Dicsőség neked,
Uram!
Azokért, akiket nagy
bajaikban meggyógyítottad,
s azokért is,
akik
elmentek örökre,
mert hiszem, hogy a jókat
magad mellé ülteted,
trónusodra veszed őket,
s nem taszítod el magadtól
az ellened vétkezőket.
De Uram,
azt is gondolom, hogy
megbünteted a gonoszokat,
hogy a százezerek
szenvedése a szegénység
igái alatt
felér hozzád az égig,
hogy megbünteted, akik
okozzák romlásunkat,
az új farizeusokat,
s nem lesz tőled menedékük.
A szegénység itt a legnagyobb
fájdalom,
a gyermekek éhezése
és a mosoly hiánya az arcokon,
a nyugatra szakadt ötszázezer
honfitársunk
s az anyáik virrassztó könnye
utánuk,
minden álmatlan hajnalon.
Segítsd meg népemet,
Uram,
világítsd meg elméjét,
oltsd ki belőle
a gyűlöletet,
adj néki hitet
s napvilágot,
hogy beragyogja a szeretet.
"Hozz rá víg esztendőt,
nyújts feléje védő kart",
ahogy zengi kétszáz éve
Kölcsey himnusza…
a kettőezer-tizenyolcadik évben
Uram,
"Isten áld meg a magyart"!