Újra megszületni minden hajnalon,
ha bús derűvel ébredek dalára;
dacos diákhadam mosolyra vár ma,
mert az iskolám is édes otthonom.
Számos éve hív a csengető, talán
a leghívebb dalcsokor, mit hallhatok,
s ha nem zúgna értem átkozott konok
vérvonal, tán sosem szólanék szaván.
Krétapor gyötör, de hű a gondolat,
mi őseim nyomán szabad szárnyon él,
s fáradó világra kétely nem marad,
minden perce tartogathat új esélyt;
amíg élhetek, még hallatom szavam.
Tanítanék mosolyt, álmokat, reményt.
40 hozzászólás
Hát igen … Lassan már tanítani kell. Főleg a reményt…
Nálam csillagos ötös ez a szonett kedves Kankalin…
Gratulálok.
Üdv.: Barna
Szia Barna! 🙂
Jó ideje ezen vagyok, bár egyre nehezebb. Azért nem adom fel, tanítom továbbra is. 🙂
Örülök, hogy tetszett, nagyon köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Már az első sor megfogott.Újra megszületni minden hajnalon.Ez az igazi művészet.
Az utolsó sorok is.Szépek és én most nem tudom mit írjak.Szép vagy gyönyörű?
Kevés lenne.Rabul ejtett ez a versed is.
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Örülök, hogy megfogott az újjászületésem. Szerencsém van, minden nap ez történik velem. Az utolsó sorok arról árulkodnak, hogy adok magamnak még pár évet, hogy minden hajnal új életet leheljen belém. 🙂
Köszönöm jelenléted, s a kedves véleményt is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Csak így tovább! Újra és újra már-még-mindig !!!!
Boldog ember az aki a hivatását ilyen alázattal és szeretettel végzi!
S még ilyen szép szonettet is ír róla!
szeretettel-panka
Szia Panka! 🙂
Ezen a területen sosem ért csalódás, pedig jó ideje művelem. Azt hiszem, a továbbiakban is így lesz, mert évtizedek jöttek-mentek, bennem semmi nem változott. Egyre többet kapok, de szükségem is van rá. 🙂
Köszi a szép hozzászólást! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Igen. Ez vagy TE, kedves Kankalin! – írtam valahol Neked.. 🙂
..mert e szép ünnepen is diákjaidhoz szólsz, viszonzást sem várva..de bizton kapsz tőlük mérhetetlenül a szeretetükből.
Nagyon tetszik hitvallásod!
Legyen sokáig örömöd hivatásodban, Tanítványaid szeretetében, és nem utolsó sorban a szonettekben..! Gratulálok gyönyörű szonettedhez!
Szeretettel:Zsanett
Szia Zsanett! 🙂
Sokat gondolkodtam azon, hogyan juthat el egy pedagógus addig, hogy évtizedek múltával is energiát kap azáltal, hogy a feladatát végzi. Arra gondoltam, hogy kifejezem érzéseim azoknak, akik erősítették bennem a hitet, hogy a mai Magyarországon még érdemes elhivatottan gondolkodni, s önmagunkat adni. Igen, érdemes. Örülök, hogy tetszett a vers, bevallom, elolvastam az osztályomnak is. Láttam a könnyeket, de ők is látták az én szemem csücskében. 🙂 Felejthetetlen.
Köszönöm, hogy nálam jártál, értékeltél emberileg és költői szempontból is. Azt hiszem, az előbbiben jobb vagyok. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Aki mosolyt, álmokat, reményt tanít, az csak a legjobbak közül
való!!!!!!!! Te az vagy.
Gyönyörű versedet nagy örömmel olvastam.
Köszönöm Neked!
Szia Zsike! 🙂
Azt gondolom, hogy csak így érdemes tanítani. 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers, nagyon köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Úgy látom, számodra a tanítás nemcsak hivatás, hanem maga az élet. Ilyen felfogással valóban minden perc tartogat egy új esélyt. Szép szonett!
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti! 🙂
A tanítás maga az élet, az éltető erőforrás. Örülök, hogy megtalált engem ez a hivatás, csodákat osztogatott eddig is, eztán is azon leszek, hogy mindezeket mélyeket lélegezve befogadjam, mint a tiszta levegőt. 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm szépen!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Olvastam néhány hozzászólásodat.Lehangolt.A vértezetet visszaküldöm neked…..
Ha már az emberségről és a költői szempontokról írtál.Rossz versedet vagy szonettedet még nem olvastam.Név nélkül írom van aki szerint a legjobb vagy a költők között ezen a portálon.Vagyis az aranyérem a tiéd.Nálam is a dobogón a legjobb költők között szerepelsz.Ahogy írsz emberekről, érzésekről, a munkádról nekem eleven bizonyíték
arra ,hogy Te jó ember és jó költő vagy.Nagyon bánnám ha ezt eddig nem érezted volna.
Remélem nem haragszol meg rám amiért itt írok neked nem levélben.
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Ne hangoljanak le a hozzászólásaim, teljesen pozitív egyéniség vagyok, csak néha emberien leeresztek. A pedagógus hivatással kapcsolatban csak jókat írhatok. Az emberség lételemem, a költészetet viszont messziről csodálom és tanulgatom. Van lemaradásom, de nem görcsölök ezen, csak próbálom önmagam adni, s tanulni másoktól. Köszönöm a megtisztelő rangot, de nem vagyok rá érdemes, nálam sokkal jobbak vannak itt, akiktől én is csipegetek némi tudományt. 🙂 A vértet nagyon köszönöm, az mindig jól jön, mert sok erőre van szükségem, hogy véghez vigyem mindazokat, amiket a sors osztogatott nekem. 🙂
Köszönöm, hogy jó embernek tartasz, nekem is csak ritkán van ezzel bajom. 🙂
Aranyos, amit írtál, csupa lélek-csepp. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gratulálok Kankalin a szép szonettedhez, munkádhoz sok sikert , feltöltődést.
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Régóta készülök arra, hogy hangot adjak annak az érzésnek, ami valószínűleg keveseknek adatott meg. Ebben szerencsés vagyok, hatalmas kincs van a birtokomban. Nem cserélném semmi pénzért. 🙂
Néha fáradt vagyok, például most, mert alig van időm arra, hogy belépjek ide, nincs magánéletem, de pótolja az, amit minden nap kapok. Július elejétől talán gyakoribb látogató leszek itt, pótolom a lemaradásokat. 🙂
Köszönöm, hogy hűtlenségem ellenére időt szakítottál rám! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Megkapó/megható kis vallomás hivatásodról, kedvességed és szereteted sugárzik soraiból és sorai közül. Kívánom, hogy minél tovább deríthessen fel munkahelyed/otthonod csengőjének dallama.
(Munkehelyemen szintén csengő jelzi a műszak elejét, végét, a szünetet, sőt még a szünet vége előtti jelző csengő is van, hogy idejében visszaérjen az ember a munkafázisához. 😀 Ez a csengő viszont inkább hajókürtre hasonlít és nem oly kedves, mint az iskolai. Bár… ki tudja, lehet, nyugdíjasként, ha megélem, szintén kedvessé válik, ahogyan az iskolacsengő is csak azután vált azzá, hogy véget ért számomra. Elnézésedet kérem a hosszabb kitérőért! :S).
Szia Csaba! 🙂
Örülök, hogy tetszett a vallomás, erről már régen írnom kellett volna, hiszen ez a létem alapja hosszú évek óta. Az a csengő szépen szól, pedig egyszerű. A gyerekekkel váltott mosoly, a szavak nélküli kommunikáció, egy tekintet, egy könnycsepp, egy sóhaj… képes megsokszorozni az energiát, persze tanítás is folyik eközben. 🙂
Mindenkinek hasonlókat kívánok!
Köszönöm, hogy itt jártál, megosztottad velem a saját csengőd dallamát! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Csak bólogatni tudok :-). Nagyon szépen tisztán vezetett szonett, a forma fegyelmezettsége mélyíti bennem az érzést, amit itt hozol. Őszinte, szépen, fénylő derűvel gördülő vers, végig ott a félmosoly előttem a mesélő arcán. Remek szonetted nagyon komoly hivatás-vers, emberi, és személyes hatást kelt bennem ugyanakkor, több dolog miatt is: az egyes szám első személy mindenképpen, a múlt örökségének felemlítése szintén, és a záró sóhaj is. Örömmel olvastam, nagyon tetszett!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Bólogatásod eredményeként könnybe lábadt a szemem, mellette megjelent egy egész mosoly is. 🙂 Óvatosan örülök a véleményednek, nagyon köszönöm a megerősítést, erre most szükségem volt. 🙂
Köszönöm az egészet, mert magamtól sosem jutottam volna eddig! 🙂
Szeretettel: Kanaklin
Szia Kankalin! 🙂
Újra felnéztem a Napvilágra, és újra találtam egy szép, költői alkotást Tőled! 🙂 Versként is egészen magával ragadott és a tartalom is… Előttem mindent leírtak már 🙂 nem ismétlem őket… 🙂
Gratulálok a versedhez (verseidhez) is és a gyönyörű hivatásodhoz is! Költőként és pedagógusként egyaránt profi vagy! 🙂
Szeretettel: barackvirág
Szia barackvirág! 🙂
Jó leírni a neved e fülledt forróságban, üdítően hat. 🙂
Örülök a véleményednek, mert szerintem te vagy profi, ráadásul emberileg is nagyszerűnek tartalak. Pedagógus mivoltomról elfogadom a véleményt, nem lehetek álszerény, viszont költőiségemen még javítanom kell. 🙂
Nagyon köszönöm, hogy jelenléteddel erősítesz abban, hogy folytassam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Egy vagyok a sok közül, aki laikusként olvassa a soraidat, bárha merészelt is előrukkolni ezzel-azzal ide a Napvilágra. Nem teszek úgy, mintha minden sorát érteném, hiszen nekem mindössze érzéseim tolulnak, míg olvasom. Kitartó makacsságot, kellő dacot érzékelek, ami kötelez Téged, hogy tovább vidd, amit elkezdtél. Hálátlan-hálás feladat ez, mint mindannyiunk hivatása, ám gyönyörűbb-gyötrelmesebb is, hiszen gyerekekkel "foglalkozol", neveled őket elsősorban a szeretettel átadott tudásanyagon keresztül. Hatalmas empátia szükségeltetik megélni a diákjaid kudarcait, sikereit, hisz mindazok a tieid is.
További elemezetés-féle helyett azt kívánom, mindig adjon a munkád annyi erőt, hogy képes legyél felülemelkedni valamennyi gondon, amit az élet elét gördit.
Szeretettel: Val
Szia Val! 🙂
Egészen biztos vagyok abban, hogy teljesen mélyen érted.:) A sorok mögé is tekintgetsz, így azt is látod, hogy vannak még terveim, a hivatásommal kapcsolatban mindenképpen. 🙂 A "kudarc" szót ezen a téren nem ismerem, nem is szeretném, hogy megtudjam, milyen az. 🙂
Egyszer azt írtam valahol, hogy a sors osztogat, majd kifoszt. Mindkettő igaz, de a lényeg, hogy az osztogatást helyezzem előtérbe, tudjam értékelni. Írhatnék még erről, de szentimentálisan infantilis lenne. 🙂
Nagyon köszönöm, hogy erősítesz, örülök, hogy tetszett a hitvallásom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szép sorok, akár egy hitvallás.
Szeretettel gratulálok, Judit
Szia Judit! 🙂
Végülis ez a hitvallásom, jól látod. Örülök, hogy tetszett, köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Boldog megnyilatkozás! Öröm olvasni ilyet!!!
Ez az életed, s minden boldogsággal tölt el, amit adni tudsz!
Gyönyörű!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zsolti! 🙂
Jól látod: felemelő érzés adni. Meg is teszem, ameddig a Sors engedi. 🙂
Örülök, hogy tetszettek a sorok, köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
Versed elgondolkodtatott és örülök hogy benéztem hozzád.Grt.Z
Szia Z! 🙂
Én is örülök, hogy benéztél hozzám. Nagyon köszönöm, hogy elgondolkodásom elgondolkodásra serkentett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Verseidet olvasgatva
Könnyű lett a szívem.
A betűk között andalogva
Felpezsdült a vérem.
Taníthatnál emberséget e kegyetlen világban,
Természetes kedvességed, hát ültesd el a tájban.
Hisz adni nem félsz, tudom, érzem, a versed elárul
És az se nagy baj ha e közben a szíved kitárul.
Kedves Kankalin!
Az újra című szonetted nagyon megfogott. Kár, hogy csak most találtam rá.
Üdv.:
Millali
Szia Millali! 🙂
Megtisztelő, amit írtál. Köszönöm, hogy olvasgattad a verseim és azt is, hogy megtaláltad bennük a lelkem és a hitvallásom lényegét.
Emberséget tanítok és élem is, valóban. Adni tényleg nem félek, hiszem, hogy talán ezáltal is szebb-jobb lesz a világ.
Nem számít, hogy csak most olvastad, nagyon köszönöm, hogy megtetted, s megörvendeztettél értékes véleményeddel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ezt a szonettedet már ki tudja, hányszor olvastam, de mindig gyönyörűséggel tölt el. Tartalom, forma, dallam szépséges egysége.
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Általad most én is elolvastam, mivel nekünk már "becsengettek". 🙂 Már előre köhécselek a krétaportól, az az átkozott vérvonal pedig… 🙂
Örülök ha tetszett, köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin
Megfogott a téma. Szép.
Szia VFZ! 🙂
… és ez most nagyon aktuális.
Köszönöm, hogy benéztél ide. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ez az Újra egy jó szonett, benne van család, iskola,s mintmondtad, 5 éve itt. A sorok ritmusa is jó. Gratulálok. Tehát csatlakozom a többihez: ötös!
Szia VFZ! 🙂
Köszönöm, de nem kellett volna csatlakozni. Maradtak benne hibák. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szép szonett, és nagyon rám talált, vagy inkább jó, hogy épp ma rátaláltam. A becsengetés előestéjén, mióta nyugdíjas vagyok, mindig összeszorul a gyomrom, hogy én már ezt meg azt nem mondhatom el többet a gyerekeknek. Marad az írás. Csak így már nem olyan közvetlen a visszajelzés, mintha a diákok ott ülnének előttem.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Ez a szonett most jutott el addig, hogy minden szava berért.
Pontosan ilyen volt a mai napom, akár a mesében. Megerősödött az amúgy épp hihunyófélbe tartó hitem, hogy felemelő érzés pedagógusnak lenni. 🙂
Pár hónapja még kérdéses volt a megmaradásom is, a betegségből való felépülésem is, ma pedig újult erővel indultam el a tanévben.
Néha azt gondolom, hogy legyint rám egyet a kaszás, amikor meglát, aztán hagy tovább tanítani. 🙂
Egy dolog viszont már nem igaz. Nincs krétapor, mert végre kaptam a termembe egy filces táblát. Nincs több köhécselés. 🙂
El tudom képzelni, hogy mit érzel nyugdíjaként. Igyekszem nem gondolni ilyesmire, mert nem lenne jó hatással rám.
Addig pedig folytatom, amit elkezdtem: tanítok mosolyt, álmokat, reményt. Ha már életben maradtam, ez kötelességem is. 🙂
Köszönöm, hogy elgondolkodtál a versemnél. 🙂
Szeretettel: Kankalin