Lázas szavak és bájcsevegés,
hálakönnyek, megrendülés…
Nem… ezt ne várd már tőlem el.
Fogadd el megkopott szavaim,
s merengő hallgatásaim.
Azt se kívánd, hogy térdre hulljak,
s kezeidre ráboruljak…
Ehhez már nincs erőm nekem.
De szorítom, – ígérem néked –
ha kezed, kezembe téved.
S ha eljön, – még ha be sem vallod –
hogy törött szavam se hallod,
kezedet kezemre téve,
– amíg rám borul a végtelen –
ülj mosolyogva, csendesen.
18 hozzászólás
Kedves antonius!
Ez olyan megható és gyönyörű!
Mindjárt elsírom magam! Most már írni sem tudok,
csak irigylem, akinek ezeket a sorokat írtad!
Bár nem kenyerem az irigység! Nagy-nagy elismerésem!
napsugárka
Kedves napsugárka!
Köszönöm.
Üdv. a.
Kedves antonius!
Egyetértek napsugárral, ez tényleg megható és könnyeket csal az ember szemébe.
Csodálatos ahogy a hétköznapi dolgokat is lenyűgözően, költőiesen tudod kifejezni!
Örömmel olvastam nagyszerű soraidat! Adom az 5 pontot, de tudom a jó akarók hamar tesznek róla, hogy ne legyen egyikőnk lapján se sokáig! :))))))) Üdv: Csilla
Nagyon szépen megverselt melankólia!
Élmény volt olvasni.
gratulálok
Kedves sólyomlány!
Nem is értem miről beszélsz. Néhány megkopott egyszerű szó…
Köszönöm. A.
András, köszönöm szépen. a.
… mert ezekre a megkopott, egyszerű szavakra van a LEGNAGYOBB szükségük az embereknek… és ennyi 🙂
kedves antonius!
Olvasva versedet, az én sokszor átélt gondalataim jutnak az eszembe. Ilyenkor többször
elovasom Koltay Gergely versét:
"Mese, hogy volt egy öreg ember, s egyszer hullt a hó,
de az apóka s egy néni azt mondták: mégis, talán mégis,
mégis védik, ami megmaradt, hogy legyen úgy,
ahogy az élet kéri, ahogy senki sem érti, legyen mégis.
Lesz valaha egy új világ, mely megérti, mi fájt,
mely arról szól, hogy volt két ember, ki ugyanarra várt."
és utánna mindig azt mondom:Mégis akarok még írni, mégis akarok még egy pár évet, és én mégsem vagyok olyan öreg, mint az éveim, nem tudom az évek tenállad, hogy állnak, de nekem mindig a jövő a fontos, az ad reményt, a multra, csak emlékezni szabad, nem szabad benne élni,
üdv Toni
Nekem pedig ilyen biztatásra, kedves barackvirág.
Köszönöm. a.
Kedves Druszám! Az évekkel úgy állok, ahogy Te. Szóval sza.. izé, szóval kitűnően. (120 évet terveztem magamnak szerényen.) Az idézet tárad őszintén irigylem. A hazától távol élni és kapásból Koltay Gergelyt idézni, ezt nevezem.
Köszönöm kedves szavaid.
Üdv. a.
Nekem az jutott eszembe, mikor végigolvastam a verset, hogy ez nem egy lángoló új és friss szerelem, hanem egy érett ember komoly érzelmeit fejezi ki. Nem tudom, igazam van-e, de én így éreztem és ezért írtam le. Én is a legjobb ponttal értékeltem!
Még valami: Sólyomlány! Talán igazad van. Én is megfigyeltem, hogy a jó pontok lassan-lassan lefelé kúszkálnak. Talán valakiknek nem tetszenek?
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata.
Jól látod, és igazad van. A szavazással kapcsolatban: Nekem öröm, ha színvonalas munkát olvashatok. Akkor is a legjobb minősítést adom, ha saját munkámat lököm vissza a második helyre, mint most 5 perccel ezelőtt, amikor Juditnak csaptam oda egy ötöst. A toplistának csak így, kizárólag így volna értelme.
De hát vannak, mindig is lesznek, akiknek más okoz örömet. Valami öröm, lássuk be, nekik is kell.
Szeretem, ahogy az egyszerű szavakkal varázsolsz. Megnyugtató egy kis csend a nagy rohanásban.
Hanga
Kedves Hanga!
Köszönöm szépen.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Az ötöst tőlem visszakaptad / meg az első helyet is :)/! Ami kitünő, az kitünő, mint ez a vers.
Egyszer Bödönnek írtam vigasztalásul, amikor kiborult a lepontozás miatt / de nem vígasztalódott meg tőle 🙁 /, hogy én a Top listát úgy kezelem, mint egy kivonatot, az ide írók izléséről és kialakult baráti kapcsolatairól. Ennél nagyobb rangot nem érdemes adni neki és a pontoknak sem. Egyet értek veled, nem a pontok adják a legnagyobb elismerést, hanem az olvasottság.
Gratulálok szívmelengetően szép versedhez!
Judit
Kedves Judit! Azt tettük, amit a fair play diktál. Köszönöm kedves szavaid. a.
Meghatóan szép!!!
Köszönöm. a.