Halkan ültünk mikor beléptél.
Nem volt csalódás, tudatlanul
mosolyogtál, s vígan kérleltél:
ölelj át! Ma élj háborítatlanul!
Ahogy tekinteted arcunkra ért
ajkaid szokatlan pózba álltak.
Szemeden a csillogás is eltért
a régitől, s a sóhajt is láttam.
Kérdő szavadra, hogy hol van,
mond, mit felelhettem volna?!
Szememet lesütve gondoltam,
talán te tudhatod a legjobban!
S mégis eggyel többen ültünk a homályban…
8 hozzászólás
háromszor olvastam el, de akkor sem értem. most vagy direkt ilyen a vers vagy csak én vagyok ennyire butácska?!:)
megmagyaráznád?
egyébként nagyon tetszett csak kicsit beárnyékolja a dolog, hogy nem értem!:)
Igen, valóban jó lenne érteni, mit jelent, de tényleg: nagyon szép! 🙂
Vannak személyes dolgok, amit nem érthet meg az ember, és nem is fontos hogy értse. A hangulatát, az érzést viszont lehet érteni és szerintem ez a lényeg. Szép vers és bizonyára mélyről jön. Szeretem az ilyen verseket.
nem vagyok benne biztos hogy értem miröl szol pontosan a vers…..de azt talán értem milyen érzések vannak benne……és tetszik 🙂
másodjára olvasom a verset és nagyon tetszik. az az érzés, amiről írtam másodjára is előjött……………
Köszönöm a véleményeket! Örülök, hogy tetszett!
Szia Klara!
Látom neked nem könnyű megfelelni. A versnek van értelme, nem tehet senki arról, hogy nem érti, de akik ismernek, vagy tudják mikor írtam, értik az utolsó betűig Ide nem fogom leírni a történetét, de ha szeretnéd megérteni küldj egy postát!
üdv.:M L’isa
Nekem teljesen az jutott eszembe a versedből, hogy egy váratlan szerelemgyerek fogant, s a párodat várod, aki örül, s nem csalódott… Azért furcsa ez, mert ez csak egy ötlet, és lehet hogy egész másról szól, engem ez kicsit zavar is, hiába jön át egy érzés, ha nincs hozzá keret, akkor az összezavarodik az olvasó…. De mindenkinek mást jelent a vers és az írás, én szeretem tudni, mi van pontosan a sorok mögött….
H.