Talán elfújja szép ünnepnapod
Az évszakváltó, kíméletlen szél,
De minden gyermek olyan korba ér
Egyszer, mikor valamit otthagyott.
Az önfeledt játéktól búcsúzol,
Már új szempár mosolyát ízleled,
Amint barátnőd hátán kis kezed,
Óvónőd könnye szép időkről szól.
Dalolj csak, kislány, fentről néz apád,
Örök felhőben ifjan vert tanyát,
De benned él új iskoládban is…
Az ének zeng, nagyapád gépe kész,
Mozdul a kép, benne van, mit remélsz,
Jövőd szeretet, melynek párja nincs.