Csak csend honol közöttünk,
Felizzó, fagyott, idegen csend
Érintetlen érzelem miatt szenved lelked,
S lelkem csak veled szenved…
Édes, égető szenvedés ez,
S fájdalmunk féltő boldogsága lesz
Majd a vigaszunk mindenért…
A kínokért, s a csöndes mindenért.
Sötét a levegő is körülöttünk,
Semmi jót nem ígér a holnap.
Nincs is jövőnk talán, csupán
Csak egy tévedés a tegnap.
Fojtó a csend, s a némaság
Már ránk tette gyilkos ujjait,
Hangunk már nem hallatjuk többet,
S lassan meghalnak álmaink.
Csak a csend marad utánunk,
Többé nem lesznek szép szavak.
Nincs több nevetés, nincs öröm,
Utánunk csak a csend, csak ő marad.
…
5 hozzászólás
Senki sincs egyedül a szenvedéseiben – mindig akad valaki, aki ugyanúgy gondolkodik, ugyanúgy örül és ugyanúgy szenved, mint mi, és ez erőt ad, hogy bátrabban szembenézzünk az előttünk álló kihívásokkal. Paulo Coelho Irta ezt a pár sort a reménnyel kapcsolatban. Én is kb. egy héttel ezelött tettem fel a Napvilágra, a Csend cimen egy verset. A Csent az tovább tart, de a fájdalom mintha enyhült volna valamit. Az biztos attol a reménytől van, hogy gondolm, hogy ha valaki a versemet olvassa, akkor lehet, hogy egy pillanatig velem érez. Én most veled érzek, Remélem neked is segit egy kicsit.
Üdv. Toni
Kedves Toni!
El sem tudod hinni, hogy mennyit jelent nekem az, amit leírtál! Ez már egy régi versem, és jól mondod, már enyhült a fájdalom… Köszönöm az együttérzésed! Nagyon kedves!
Szeretettel: Enci
Kedves Reményhez!
Szókapcsolataid, ellentéteid, melyek a látszólag nyugodt csendet felrázzák.
"Édes, égető szenvedés ez,
S fájdalmunk féltő boldogsága lesz" – micsoda gondolat, gratula:-))
Számomra versed a szeretet lassú, csendes, de fájó kihűlését eleveníti meg. Bizony nem boldogság a fájdalom, a csend pedig üresen feszélyez.
Gratulálok, reménykedj:-))
Javasolnék valamit:
próbáld meg, csak úgy ujjgyakorlat gyanánt megszerkeszteni ezt a verset
szonett formában. Valahogy kínálja magát 🙂
(egy halk megjegyzés: a beszélt magyar nyelvben sokasodó "e" hangzókat a versek kemény, rideg koppanásokkal adják vissza olykor. Ha vágy, vagy óhaj suttogását rejti némely sor, ott célszerűbb nyelvünk szavainak dúsabb, többértelműbb csalánjaiból koszorút fonni – éget, szúr, de nyomot hagy 🙂 … )
Ez szép.Szomorúan szép." Nincs több nevetés, nincs öröm,
Utánunk csak a csend, csak ő marad." Megható. Tetszett.
Ági