Már annyiszor véget ért,
Mégis, mindig visszatért.
Múltunk sok emléket ont,
De ez az utolsó pont,
Hol létünk kapcsolódott.
Én nem vagyok csalódott.
Hazudom az agyamnak,
Magyarázom magamnak.
Új álmokat keresek,
Méghozzá nem keveset!
Betöltöm a helyedet,
Gyógyítom a sebeket.
Szebb lesz az új jövőkép,
Ha visszanézek időnként.
Bár már nélküled ugyan,
Járom végtelen utam.
4 hozzászólás
Kedves Nadin!
Bizony, ilyen az élet örök körforgása. Ha elvesztünk valakit mindig akad majd valaki, aki majd begyógyítja a sebeket. Üdvözöllek: Szilvi
Kedves Szilvi!
Köszönöm, hogy olvastál, és a hozzászólást is. Igen, azt hiszem így van, tovább kell lépni.
Szeretettel
Delory
Kedves Delory!
Ez a beszéd! Optimista, fiatalos, lendületes vers, és még a rímek is a helyükön vannak.
Szóval, nagyon tetszett.
Gratulálok, szeretettel: feri
Kedves Feri!
Köszönöm a pozitív kommentet.
Szeretettel:
Delory